Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Repülő múlt a föld alól

Szöveg: Sin Bettina | Fotó: Érdi Róbert, Veres Franciska |  2024. október 18. 12:30

Egy 1944 decemberében lelőtt Messerschmitt 109-es repülőgép roncsát tárták fel Vámosszabadi határában a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az MH Kiss József 86. Helikopterdandár, a Magyar Roncskutató Egyesület szakemberei, valamint a roncs történetét ismerő helytörténeti kutató, Alasztics Ervin. Három és fél méter mélyről előkerült a gép motorja, illetve a törzséből és a szárnyából is kisebb darabok. A kutatásban résztvevők a roncs elszállítása előtt a helyszínen osztották meg a jelentős feltárás részleteit.

A Messerschmitt 109-es korának egyik legjobb vadászrepülője volt, a mai napig a makettezők és a régészek kedvence. A frissen feltárt darab legendája régóta keringett a helyi lakosok között, hiszen volt egy fiatalember, aki tanúja volt a gép lezuhanásának. Az akkor 18 éves szemtanú ma már a 97. évében jár, de élénken emlékszik a becsapódásra. Fia, Alasztics Ervin jelentette a roncsot a hatóságoknak.

„Édesapám gazdálkodó volt, éppen a környéken szántott 1944. december 6-án. Nagy zúgást hallott Felvidék felől, majd látott egy égő, füstölő B-24 Liberator bombázót becsapódni. Látta a kiugró ejtőernyősöket, a légi harcot, ijedtében az ökrök közé bújt védelmet keresve. A most feltárt német gép egy akkor még vízzel teli morotvába zuhant, a mező közepén” – idézte fel a szemtanú emlékeit Alasztics Ervin.

20241017_vamosszabadi_repuloroncs_ER__05A7190

A B-24 Liberatort újrahasznosították, az évtizedek során többször is próbálták kimenteni a német roncsot is az iszapos talajból – sikertelenül. A történet feledésbe merült, a táj átalakult. A Duna drasztikus medersüllyedése miatt a morotva teljesen szárazzá vált, mezőgazdasági terület lett belőle. Eltűnt minden felszíni nyom a repülőgépről. Az anekdoták viszont őrizték emlékét, és nem hagyták nyugodni a helyieket. Emlékek, légi felvételek és egy fémdetektor segítségével sikerült beazonosítani a pontos helyszínt és megkezdődhetett a feltárás.

Egy roncs kiemeléséhez sok mindennek kell összeállnia, először is az anyagi feltételeknek. Fontos a technikai háttér, és az, hogy a honvédség embereket és eszközöket tudjon biztosítani a munkálatok elvégzésére. A terület nem lehet épp mezőgazdasági művelés alatt. A „csillagok kedvező állása” miatt 2024. október közepén az időjárás is megfelelő volt a roncs kiemeléséhez: a kutatók egy markoló segítségével szedték ki a meglepően jó állapotban fennmaradt motort, majd a repülő többi darabját.

20241017_vamosszabadi_repuloroncs_ER_feliratos

Magó Károly zászlós, az MH Kiss József 86. Helikopterdandár tapasztalt hadtörténésze vezette a roncskiemelést. „Magas volt a talajvíz, a talajszerkezet nagyon laza volt, ezért a markolónak a lehető legrövidebb időn belül ki kellett emelnie a 3,5 méter mélyen fekvő motort. Helytörténeti szempontból nagyon fontos ez a roncs, hiszen a település múltjához tartozik. A világ minden részén nagy az érdeklődés az Me 109-es iránt, ezért egy ilyen motornak a megmentése jelentős eredménynek számít.”

2014 óta a repülőgéproncsok is részei kulturális örökségünknek. Polgár Balázs, a HM HIM Hadtörténeti Múzeum Hadirégészeti Osztály vezetője elmondta, hogy a roncs Szolnokra kerül.

S hogy mi történt a pilótával? Alfred Hirsch hadnagy nem élte túl az ejtőernyős ugrást. A faluban temették el egyik ellenfelével, a lezuhant B-24-es rádiósával. Holttestét 1994-ben exhumálták és a veszprémi Vámosi úti katonatemetőben helyezték örök nyugalomra. Gordon Sweigard holttestét még 1949-ben exhumálták, és az Egyesült Államokba, Iowába vitték. A helyiek tisztelettel emlékeznek a hősi halottakra.