A magyar fúvószenei élet legelismertebb képviselője

A Magyar Királyi Honvédségtől a Néphadseregig

Történelmi esemény volt a honvédzenekarok 1896-os felállítása. A központi zenekar jogelődje a magyar királyi 1. honvéd gyalogezred zenekara volt, amelyet 126 éve Budapest székesfővárosban hívtak életre. A magyar katonazene és a századfordulós Budapest zenei élete egybeforrt: ebben a korszak kiemelkedő katonakarmesterei is fontos szerepet játszottak. A katonazene és a katonazenekarok Dezseri Bachó István, id. Fricsay Richárd és Figedy-Fichtner Sándor vezetésével váltak meghatározó kulturális ikonná. A magyar katonazene klasszikus időszakát és a jogelőd zenekar művészi tevékenységét a második világháború zárta le – szétzilálva a hadsereget és a zenekarokat.

A háborút követően a legendás „egyesek" megmaradt katonazenészi állományból hozták létre a budapesti 1. honvédkerület zenekarát 1947-ben, Pongrácz Géza százados vezetésével. Bár az ’50-es években a haderő a társadalomtól elzárt testületté vált és elvesztette korábbi népszerűségét, ellensúlyozásképp a hadsereg vezetése frissen felszerelt zenekarokkal próbált nyitni a társadalom felé. Mivel ezek az együttesek állandó szakemberhiánnyal küzdöttek és rosszul is voltak ellátva, 1953-ban a zenekart az Egyesített Tiszti Iskola Kossuth Akadémia szervezetébe integrálták. Az 1956-os forradalom utáni honvédségi átszervezést követően új zenekar állt fel Őrzászlóalj Zenekar néven Budapest Helyőrség-parancsnokságon belül, melyet Pollányi József főhadnagy vezetett. Ez az együttes már közvetlen jogelődje volt a központi zenekarnak.

A megalakulástól a zenekarépítésig

Éppen 45 éve, 1967-ben Auth Henrik százados karmestert nevezték ki a zenekar élére, akivel megkezdték a külföldi fellépések sorát. A központi zenekar 1968-ban az egykori NDK-ban tett sikeres hangversenykörutat, majd 1973-ban a jugoszláviai Szarajevóban vendégszerepelt. A sikereket követően Auth Henriket főkarmesternek nevezték ki, így a központi zenekar karmesteri posztján a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia zenekarától érkező Lovász István főhadnagy váltotta őt. A Magyar Néphadsereg a zenekaron keresztül jutott ki először Franciaországba: 1975-ben Limoge-ban, majd 1979-ben Albertville-ben képviseltette magát a nyugati nagyközönség előtt.

Művészeti sikerektől a hírnévig

1985-ben Dohos László főkarmesteri kinevezését követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmester szakán végzett Marosi László főhadnagy került a zenekar élére, akivel egyre komolyabb koncertfelkéréseknek tettek eleget. Kiváló magyar zeneszerzők írták sorra darabjaikat a zenekar számára, többek között Hidas Frigyes, Ránki György, Balázs Árpád, Lendvay Kamilló, Bogár István és Dubrovay György. Számos zenei felvétel készült a Magyar Rádióban, évente többször került sor nyilvános rádióhangversenyre, és sorra jelentek meg zenei kiadványai is.

A Honvédelmi Minisztérium továbbra is nyitott volt a külföldi kulturális kapcsolatok fejlesztésére, így 1985–1989 között olyan neves külföldi fúvószenei szaktekintélyek dolgoztak a zenekarral, mint például a francia Albert Fasse, az amerikai Frank Battisti, James Croft, Tom Everett, illetve az angol Timothy Ranish.

A rendszerváltástól napjainkig

NATO-taggá válásunkat követően egyre több külföldi meghívás érkezett a zenekarhoz – a nyugati államok aktívan érdeklődtek a magyar kultúra és zene iránt. Így tovább nőtt az együttes külföldi koncertjeinek száma és nemzetközi hírneve is. Ennek köszönhetően 1990 és 2000 között szinte egész Európában megfordultak a magyar katonazenészek, ezzel pedig a központi zenekar végleg beírta magát az európai katonazenekarok elitmezőnyébe.
1995-ben Marosi László őrnagy távozását követően Zagyi István őrnagy került a zenekar élére.

A zenekar a magyar katonazene legtöbbet foglalkoztatott együtteseként továbbra is állandó résztvevője maradt a magyarországi katonazenei fesztiváloknak, illetve a legnagyobb európai katona-zenekari fesztiváloknak. Az ezredfordulót követő különböző honvédelmi átszervezések után nagymértékű korosztályváltáson ment keresztül, amelynek során tagjainak több mint a háromnegyede cserélődött le. Újból magasan kvalifikált szakember érkezett az együtteshez: 2005-ben, Zagyi István alezredes nyugdíjazását követően Kovács Tibor őrnagy vette át a zenekar irányítását, aki – alezredesi rangban – jelenleg is az együttes vezető karmestere.

Művészeti, közéleti tevékenység

A központi zenekar a magyar komolyzenei élet professzionális hangszeres művészeiből áll, akik hivatásos és szerződéses jogviszonyban végzik szolgálatukat. Képzettségük, tapasztalatuk, elhivatottságuk a biztosíték arra, hogy az állami rendezvények és koncertek alkalmával hallgatóik igazi zenei élményben részesüljenek. Ezt az élményt egy összeszokott, egymáshoz baráti szálakkal kötődő vérbeli együttes szolgáltatja. A hagyományok ápolása, megbecsülése révén jött létre a Fricsay Richárd Katonazenei Hagyományőrző Egyesület, mely egyben a magyar katonazene nagyjai előtti tisztelet megnyilvánulása is.

Művek, kiadványok

A Központi Zenekar zenei repertoárja több LP- és CD-felvételből, továbbá nyilvános stúdió- és rádiófelvételekből áll. Az első hangfelvételt a jogelőd I. honvéd gyalogezred zenekara készítette 1925-ben, a sugárzását éppen megkezdő Magyar Rádióban. A jogelőd zenekar 1938-ig közel ezer rádiófellépést produkált; itt készült az első magyar történelmi katonainduló-gyűjtemény is. A lemezfelvételek zömét a zenekar a ’70-es évek végétől készítette: ezeken az indulókon kívül komolyzenei művek is szerepelnek. A központi zenekar napjainkig számtalan nyilvános rádióhangversenyen működött közre, összesen 14 tematikus CD-t készített, legutóbb a 2010-es Erkel-év kapcsán a Honvéd Férfikar közreműködésével. Az idei jubileumi évhez kapcsolódóan a zenekar CD-lemezt adott ki „Jubileum 50" címmel, amely a Magyar Honvédség támogatásával készült el.