A szabadság ereje

Katonai tiszteletadás mellett ünnepélyesen felvonták, majd félárbocra engedték a nemzeti lobogót az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján, az aradi vértanúk emléknapján hétfő reggel az Országház előtti Kossuth téren. Az emlékezők – köztük Áder János köztársasági elnök, Hende Csaba honvédelmi miniszter, Pintér Sándor belügyminiszter, és dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök – innen a Batthyány-örökmécseshez vonultak át, hogy tisztelegjenek Magyarország első független, felelős miniszterelnökének emléke előtt.

A megemlékezések délelőtt a Fiumei úti sírkertben, a Batthyány-mauzóleumnál folytatódtak, ahol a honvédelmi miniszter mondott beszédet. Mint Hende Csaba fogalmazott, 1848-49-ben valami olyan történt, ami megváltoztatta a nemzet életét. A minden idők egyik legnagyobb politikusnemzedékének kiválóságaiból álló Batthyány-kormány munkája nyomán megszülettek az áprilisi törvények, és rohamléptekben kiépült az állam, hogy szolgálja polgárait: ahogy gróf Széchenyi István írta, „Magyarország elkezdett a maga tengelye körül forogni végre". A honvédelmi miniszterként is dolgozó Batthyány munkájának köszönhetően jöttek végre 1848 nyarának végére az első honvédzászlóaljak is, amelyek aztán Pákozdnál jelesre vizsgáztak Jellasics csapataival szemben. A létrehozott honvédsereg később az akkori világ egyik legfejlettebb, legerősebb hadseregével szemben is eredményesen tudta felvenni a harcot.

Hende Csaba felidézte: noha Batthyány azért tett erőfeszítéseket, hogy elkerülje az országot, a nemzet szabadságát és a monarchiát egyaránt katasztrófával fenyegető fegyveres összecsapást, az osztrákok nem hallgatták meg, hanem letartóztatták, majd gyáva és aljas módon kivégeztették. Az Aradon kivégzett tábornokok szintén kiválóan értették mesterségüket, esküjükhöz mindig hűek maradtak, hatalmas teljesítményeket vittek véghez, és személyesen adtak példát mindarra, amit elvártak embereiktől. A hazát szolgálták mindhalálig. A diadalmas március 15. ellenpontja október 6., e két nap együtt adja ki az egészet. A nemzet sosem felejtette el hőseit, nevük a legsötétebb órákban is egyet jelentett a szabadsággal, a reménnyel. Végül pedig az őket meggyilkoló önkényuralomnak kellett engednie, és ha nem is ’48-as, de ’67-es alapon megtörtént a kiegyezés. Így – tisztességes kompromisszum nyomán – addig nem látott virágzásnak és fejlődésnek indult Magyarország.

A mi nemzedékünknek az jutott, hogy megkeresse, megtalálja, bejárja a szabadság útjait, feladatunk pedig, hogy felhasználjuk a kor lehetőségeit, és megtaláljuk a gyarapodás, a továbblépés útjait mindenki számára. Így jöhet létre a szabadság ereje, amely minden időben képes megtartani ezt a nemzetet. „Mindenkivel szövetkezünk a jóakarat, a kölcsönös érdek és a közös értékek szellemében, de senki által sem hagyjuk magunkat kihasználni vagy önös érdekek jegyében leckéztetni" – szögezte le a miniszter. „Minden erőnkkel a béke és a szabadság útját járjuk, és készen állunk rá, hogy megvédjük, ami a miénk." Ennek szellemében negyedszázados adósság törlesztésével kerül sor a Magyar Honvédség megerősítésére, amelyet a kor kihívásainak megfelelően szerelnek fel minden szükségessel: épp a márciusi példa mutatja, hogy csodákat lehet művelni, ha megvan az ehhez szükséges hit, bátorság, lélek, elkötelezettség és hozzáértés. A mai honvédség zászlaja pedig ugyanaz, amely alatt a ’48-as honvédseregek küzdöttek, és amelyért az aradi tizenhárom is az életét adta.

„Ez a haza a tiétek. Megörököltétek" – mondta az ünnepségen megjelent diákokhoz szólva Hende Csaba. „Ahhoz, hogy igazán a tiétek legyen, nektek is hozzá kell tennetek a magatokét. Ti lesztek az a nemzedék, amely – maga mögött hagyva a létező szocializmus balítéleteit, a posztkommunista korszak megosztottságát, a szélsőliberális kor életellenes tévedéseit – tudni fogja és meg is fogja élni, hogy üsszetartozunk. Ti lesztek az a nemzedék, akikre egy napon majd Magyarországot rábízzák, és nektek is azt kell majd tennetek, amit őseink egy ezredév alatt újra meg újra megtettek: olyan új hazát kell alkotni, amely szebb és jobb a réginél, és jobban szolgálja a benne élők boldogulását. Vezessen minket a magyar szabadság és a nemzeti összetartozás! – zárta beszédét Hende Csaba.