A volán mögött Igor, aki valójában György

Szöveg: Szűcs László | 2010. október 25. 6:09

Ötödször jár külszolgálaton Szarajevóban, így ő számít a misszió „nagy öregjének”. Mindenki csak Igornak hívja, és aki nem ismeri, azt hihetné, hogy ez az igazi neve. Pedig az MH EUFOR Kontingens hetedik váltásában szolgáló századparancsnoki gépjárművezetőt 36 évvel ezelőtt Sziliznicsenkó Györgynek anyakönyvezték.

2005 óta immár az ötödik, fél éves külszolgálatát teljesíti Szarajevóban Sziliznicsenkó György szakaszvezető, a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár harckocsivezetője. Nagyon tetszik neki Bosznia-Hercegovina és Szarajevó is, mégsem ez az elsődleges oka, hogy immár ötödször tért vissza az bosznia-hercegovinai magyar békefenntartó feladatra.

– Az első alkalommal természetesen azért jelentkeztem a szarajevói misszióba, mert szerettem volna kipróbálni magam műveleti területen. Emellett pedig, nem tagadom, a külszolgálatért kapott pénz is motivált, amikor benyújtottam a pályázatomat – mondja a szakaszvezető, aki elárulja azt is, hogy a legutóbb pedig személyes okok miatt jelentkezett Szarajevóba. Ugyanis a század parancsnoka megkérte arra, hogy ha nincs ellene kifogása, akkor kísérje el a műveleti területre.

„Természetesen örömmel mondtam igent a kérésre" – meséli a tisztes, aki ezúttal is egy Mercedes típusú terepjáróval közlekedik Bosznia-Hercegovina útjain. Bár nem számolja, de úgy gondolja, hogy a hat hónapos szolgálat alatt belerak nagyjából öt-tízezer kilométert a négykerekűbe.

Sziliznicsenkó szakaszvezetőt szinte senki nem szólítja keresztnevén, Györgynek. Sőt, vannak olyanok is, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a szerződéses katona születési anyakönyvi kivonatában ez a név szerepel. Őt mindenki Igorként ismeri.

– Becenevem eredete még 2002-re tehető, amikor bevonultam szerződéses katonának a tatai dandár harckocsi századához. Első századparancsnokom nagy Fradi drukker volt, s a Ferencváros labdarúgó csapatában ekkoriban Igor Nicsenkó is gyakran a pályára lépett. Mivel az én vezetéknevem is így végződik, a főnök elnevezett Igornak, s ez a név rajtam is maradt – meséli a szakaszvezető, majd nevetve hozzáteszi: volt olyan tiszt Tatán, aki csak öt év után tudta meg a valódi nevét. Addig még a szolgálatvezénylésbe is Sziliznicsenkó Igorként tüntette fel.

Igort természetesen már a külszolgálatra való felkészítés során, még a kiutazás előtt sokan megkeresték a szarajevói „missziós újoncok" közül. Az érdeklődők elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy mire számíthatnak a műveleti területen, milyen a vezetési kultúra és az utak állapota.

– Mindenkinek azt mondtam, hogy a Bosznia-Hercegovinában elég nehéz hozzászokni a balkáni tempóhoz, minden közlekedési helyzetben nagyon oda kell figyelni, mert a KRESZ ebben az országban egyszerűen nem létezik! Annak van elsőbbsége, aki először hajt be egy kereszteződésbe, a kihelyezett táblára és a lámpa jelzésére itt nagyon keveset adnak. A helyi útviszonyok viszont szinte megegyeznek a magyarországival – meséli a szakaszvezető, aki egyelőre nem tervez újabb missziót, mivel szeretne leérettségizni, majd ezt követően, ha lehetséges, őrmesteri iskolába menni.

A jelenlegi jogszabályok szerint ugyanis már csak hat évig lehetne szerződéses katona, ő viszont ezután is szeretne a Magyar Honvédséghez tartozni. Ehhez azonban szükséges a tiszthelyettesi rendfokozat megszerzése és a hivatásos állományba való átkerülés – mondja Igor, akit Magyarországon az élettársa, 22 éves nevelt, illetve 14 esztendős saját lánya várja.