Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Az utolsó leszállás

Szöveg: hm.gov.hu |  2010. október 1. 14:56

1945. február 19-én a magyar 101. Vadászrepülő Ezred 7. százada Esztergomtól északnyugatra légi harcba keveredett. Az egyik gép lezuhant. Több mint egy évvel ezelőtt a repülőgép roncsai előkerültek. Az eltűnt hadnagy maradványait ma szállították haza helikopterrel.

Több mint egy évvel ezelőtt a szlovákiai Búcs községben egy repülőgép roncsainak feltárása során hadnagyi váll-lapokra bukkantak. A kutatók megállapították, hogy ezeket egykor a Magyar Királyi Honvéd Légierőben rendszeresítették. A szlovák illetékesek felvették a kapcsolatot magyar kollégáikkal és közösen folytatták a roncsok feltárását. A helyszínen becsapódott gép roncsai között földi maradványokat is találtak. A rendelkezésre álló adatok és dokumentumok arra engednek következtetni, hogy nagy valószínűséggel az 1945. február 19-én, Esztergom környékén eltűnt Horváth György hadnagy maradványait találták meg.

A magyar katonai repülés történetében először fordult elő, hogy külföldön exhumálták egy – a II. világháborúban eltűnt – magyar pilóta nyughelyét. A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a HM Hadisírgondozó Iroda és az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis közös intézkedése eredményeként, a magyar pilóta földi maradványai október elsején helikopterrel érkeztek haza, az Ittebei Kiss József Hadnagy Helikopter Bázisra.

 

A felravatalozott koporsó előtt dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára mondott gyászbeszédet.

– Néhány perccel ezelőtt hazatért egy pilóta. 1945 óta várták haza és meggyőződésem: hazaérkezése megnyugvás hozzátartozóinak – mondta az államtitkár. Dr. Simicskó István szerint a mai nap üzenete az, hogy a haza sosem feledheti el azokat, akik az életüket áldozták érte. Kiemelte: Horváth György hadnagy minden valószínűség szerint túlerővel szemben vette fel a harcot és helytállása azt jelzi örökösei számára, hogy a haza, ha kell, mindenáron védelemre szorul.

 

Az államtitkár megköszönte a maradványok feltárásában és exhumálásában közreműködő szlovák és magyar szakemberek munkáját, majd részvétét fejezte ki a jelenlévő hozzátartozóknak. Ezt követően Kálinger Roland százados, helyőrségi katolikus tábori lelkész megáldotta a hamvakat, majd a koporsót a szolnoki Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület – korhű ruhába öltözött – kegyeleti őrei tették fel a halottaskocsira. Horváth György hozzátartozói azt kérték, hogy a személyazonosság egyértelmű megállapítása céljából az illetékesek végezzenek DNS vizsgálatot, amennyiben ezt a maradványok állapota lehetővé teszik.

1945. február 19-én a magyar 101. Vadászrepülő Ezred 7. százada Esztergomtól északnyugatra összecsapott az 5. és a 17. Légi hadsereg három vadászrepülő ezredével, Búcs – Muzsla – Köbölkút által határolt terület felett. A kialakult légi harcban egy magyar Me-109-es kényszerleszállást hajtott végre Esztergomnál, egy másik Me-109-es pedig lezuhant. Vezetője, Horváth György hadnagy eltűnt. Századtársai jelentése szerint, a gépét Esztergomtól északra, 15 kilométerre látták utoljára, amikor függőlegesen zuhant a föld felé. A HM HIM Központi Irattár adatai szerint Esztergom környékén csak egy hadnagyi rendfokozatú pilóta tűnt el, mégpedig Horváth György hadnagy. Ezért nagyon valószínű, hogy az ő nyughelyét sikerült feltárni.

 

 

Szöveg: Kálmánfi Gábor
Kép: Rácz Tünde