Humánstratégiai „road-show”: Kecskemét

A bázison tett látogatás Kilián Nándor dandártábornok irodájában kezdődött, ahol egy rövid beszélgetés során a kabinetfőnök a repülőalakulatokra jellemző, speciális adottságokról tájékozódott a bázis parancsnokától.

Az életpályamodellt bemutató előadáson a bázison szolgáló valamennyi szolgálati ág katonái képviseltették magukat, így zsúfolásig megtelt teremben kezdődhetett meg a jövőkép ismertetése.

Szarka Gábor bevezető előadásában azokat az újszerű karrierépítési lehetőségéket vázolta az egybegyűlteknek, amelyek kialakítása – bár alapos konzultációk előzték meg – sok helyen hatott az újdonság erejével a hallgatóság számára, mégpedig szokatlanul konkrét megfogalmazásaival, határozott intézkedéseivel.

Miről is van szó? Az eddigi katonai életpálya-építés lehetősége átkerül az érintett szerződéses, vagy hivatásos katona kezébe! Nemcsak, hogy ő döntheti el, de neki is kell eldöntenie, hogy aktív életútja során a vertikális emelkedést – a ranglétrán való előbbre jutást – vagy a horizontális tevékenységet, vagyis az egy-egy szakmai területben való elmélyülést választja.
Ehhez ad kapaszkodót a rendfokozatok – vagy új beosztások – megszerzéséhez szükséges vizsgák, minősítések rendszere, amely alapján a katona és a katona családja számára is tervezhető lesz a jövő.

„Egy térképet adunk az önök kezébe, amelynek útelágazásait előre látva eldönthetik, hogy merre kívánnak tovább haladni. Ez az út természetesen hosszú lesz, hiszen most még csak az első lépéseknél tart a rendszer felállítása, de 2012. szeptember 1-jétől már az új kritériumok alapján kell a személyi beszélgetéseket lefolytatni" – fogalmazott a kabinetfőnök.

Szarka Gábor hozzátette: a térképről – „társasjáték nyelven" szólva – le is lehet lépni, és akkor a közszolgálat egy másik, szintén fontos területén folytatható az életpálya.

A közel másfél órás, háttérvetítéssel illusztrált bevezető előadás után lehetőség nyílt a kérdések feltevésére is. Kilián dandártábornok a bázis jellegéből adódóan elsősorban a repülőgép-vezetők jövőjéről kérdezte Szarka Gábort, hiszen egy egészségügyileg korlátozott pilóta igazából csak a repülőgépek világában tudja kamatoztatni a tudását.

Rákérdeztek a szakmai életút nehézségeit hosszú időre vállaló katonák elismerésének lehetőségére is. A válasz megnyugtató volt: nagy szükség lesz a nagy tapasztalatú idősebb altisztekre, akik szolgálatukat ebben a rendfokozatban kívánják folytatni.

A katonai beosztások „civilesítésére" vonatkozóan a kabinetfőnök azon véleményt erősítette válaszában, hogy nem kell aggódni, elegendő jelentkező lesz azon beosztások – például jogász helyek – betöltésére, ahol a jövőben nem kívánnak katonákat a rendszerben tartani.
A kilencvenes években „beöltöztetett" irodisták kérdésében Szarka Gábor az összemérhetőséget ajánlotta döntő szempontnak. Vagyis, egy lövészalakulat törzsőrmestere ugyanannyit kell, hogy érjen a parancsnoka számára, mint egy irodában szolgáló törzsőrmester.

A parancsnokok felelősségéről külön szólt a kabinetfőnök, hiszen sok hatáskör lekerül hozzájuk, ők dönthetnek majd az ott szolgálókat érintő kérdésekben.

Egy másik kérdésben is döntő szempontnak tartotta az összemérhetőséget Szarka Gábor. Mint elmondta: „a nyelvpótlék – amely nyelvtudást feltételez – nagyon fontos dolog, de megnézzük-e, mi hasznosítható belőle? Egy 15-20 évvel ezelőtt megszerzett felsőfok alkalmassá teszi-e a bizonyítvány gazdáját, hogy tárgyaljon, vagy lefordítson egy szaknyelven megírt levelet? Évente nem kevesebb, mint hárommilliárd forintról van szó…"

A kecskeméti előadás – hasonlóan az eddigi helyszínekhez – a minisztérium szakemberei és az alakulat parancsnokai között kötetlen beszélgetéssel zárult.

Fotó: Tóth László