Két neves elismerés a zenekarnak
Szöveg: Demeter Ferenc | 2010. november 24. 10:27Huszonöt évvel ezelőtt alakult meg a veszprémi Légierő Zenekar. Az együttes a jubileum alkalmából novemberben két rangos elismerést is kapott: átvehették Veszprém Megyei Jogú Város Pro Meritis, és a Veszprém Megyei Önkormányzat Prima Primissima díját. A díjakról és az együttesről Katona János alezredessel, a zenekar vezetőjével beszélgettünk.
A Prima Primissima díjjal kapcsolatban azt írta rólatok az egyik napilap, hogy Veszprém megyében ti vagytok a „legprímábbak". Mit jelent számotokra ez az elismerés?
Amikor megkerestek azzal, hogy felterjesztik a zenekart az elismerésre, nem akartam hinni a fülemnek. Ugyanis a Prima Primissima kitüntetésnek semmi köze nincs a honvédséghez, teljesen a civil társadalom által létrehozott, civil szervezetek által javasolt elismerés. A felterjesztés és a díj elnyerése az egész zenekart nagyon meglepte, megtiszteltetésnek éreztük és nagyon örültünk neki. Természetesen a cím elnyerése még nagyobb munkára ösztönöz minket a jövőben, mert az emberek továbbra is minőséget várnak el a zenekartól. A Pro Meritis díjnak is nagyon örültünk.
Kérlek, röviden foglald össze ez elmúlt negyed évszázad történetét!
A zenekarunk 1985-ben Veszprém Helyőrségi Zenekar néven alakult meg, és az első Honi Légvédelmi Hadtesthez tartozott. Az évek során az együttes neve többször is változott, követte a Veszprémben működő legmagasabb katonai szervezet elnevezését. A Légierő Zenekar nevet csak 1997-ben vettük fel. Alapfeladatunk az elmúlt huszonöt év alatt változatlan maradt: a katonai rendezvényeken, koszorúzásokon, temetéseken való részvétel a meghatározó a mai napig. A programok összeállításánál a kezdetektől odafigyeltünk a fegyvernemi dalok, a magyar katonai indulók és a történelmi egyházak zenei kultúrájának terjesztésére. Napjainkban a hagyományápolás mellett zenei munkásságunk másik fontos eleme lett a nemzetközi katonazene felkutatása és bemutatása.
Gondolom, azért valamennyire bővült az alapfeladat is.
Az elmúlt években a Légierő Zenekar rendszeresen szerepelt a NATO katonai rendezvényein, valamint gondoskodunk az IFOR, SFOR és KFOR kontingensek, illetve más nemzetközi missziós csapatok szórakoztatásáról is. Mindezek mellett felkérésre többször is szerepeltünk a NATO medálparádéin és a nemzeti ünnepeken is. Többek között felléptünk már Tuzlában, Szarajevóban, az északi támogató egységek doboji, modricai és teslici támaszpontjain, valamint a pristinai KFOR bázison is.
2006-ban pedig részt vettünk a lourdes-i katonai zarándoklaton. Egyik legemlékezetesebb fellépésünk viszont 2009-ben volt, amikor a Magyar Honvédség NATO-csatlakozásának tizedik évfordulóján játszottunk a brüsszeli főparancsnokságon rendezett ünnepségen. A szövetség felkérésére 1996-tól rendszeresen részt veszünk a különféle protokolláris rendezvényeken is. Már hagyományos, hogy ott vagyunk az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Franciaország, Spanyolország, Finnország és Olaszország magyarországi nagykövetségein, a nemzeti ünnepek alkalmával szervezett fogadásokon.
Ahogy mondani szokás, nálunk a papír csak egy dolog, mi a kiválasztásnál elsődlegesen a tehetséget nézzük. Hiába rendelkezik valaki főiskolai végzettséggel, ha nincs meg emellett a szükséges tehetsége. A jelentkezés egyébként eléggé sajátosan történik, mert a fiúk egymást hozzák a zenekarba, és általában akit így hoznak, az meg is felel minden elvárásnak. Nekem az a feladatom, hogy felismerjem az illető zenei tehetséget, és a döntéshozók felé kimondjam a végső szót.
Hány hangszeren tudnak játszani a zenekar tagjai?
Hivatalosan a zenekar minden tagjának csak egy hangszeren kell tudnia játszani. De természetesen a valóságban ez nem így van, a zenészek általában két-három hangszert profi módon tudnak megszólaltatni.
A zenekari tagok munkája nem sokat érne, ha nem lenne egy személy, aki összefogja és irányítja a zenekar munkáját. Magadat hogyan mutatnád be?
Én töltöm be az irányítói szerepet. Éppen ezért nem is engedtem soha a kezdeti elvekből. Az együttes zenei munkájának irányítása mellett mindig igyekeztem egy kicsit kitekinteni a saját köreinkből, és az átlagosnál többet tenni a magyar katonazenei hagyományok ápolásáért. Sok kutatást folytattam, és kerestem azokat a dokumentumokat, melyek a katonazenével és annak fejlődésével foglalkoztak. Ennek az lett az eredménye, hogy több fegyvernem indulóját én szereztem, de emellett a történelmi leírásokból is megtaláltam több elfeledett, régi katonaindulót. Ilyen volt többek között a Légierő Himnusza is. Az elmúlt évek munkájának sikerét több külföldi elismerés is bizonyítja. Tagja vagyok az angol királyi ház Szent Johanita Lovagrendjének, a Cambridge-i Egyetem zenei társulatának, a Portugál Katonai Urak Társaságának, és emellett a Magyar Szent György Lovagrend megyei priorja is vagyok. Kitüntetéseim között ott van az Amerikai Egyesült Államok légierejének parancsnoki medálja is.
Nagyon szeretnék a zenekarral amerikai körútra menni. A tengerentúlon élő magyaroknak szeretnénk kivinni azt az összegyűjtött zenei anyagot, amit játszunk. Az általunk műsoron tartott zeneszámokat az amerikai magyar kolóniákban jól ismerik, de élőben még soha nem hallották.
Most is két próba között beszélgetünk. Mire készültök a mai napon?
December 10-én Budapesten, az Uránia Filmszínházban rendeznek egy nagyszabású jótékonysági estet, amelyen sok neves fellépő mellett mi is megmutathatjuk magunkat. Ezen a köztársasági elnök mellett a politikai élet vezető szereplői is ott lesznek.