Rozsé atya uniformisra cserélte a reverendát

Kálinger Roland százados másfél évvel ezelőtt öltötte magára a Magyar Honvédség egyenruháját, és katolikus tábori lelkészként Szolnokra került. Azóta is a Tisza-parti helyőrség lelkésze, az összes, a városban települő katonai alakulatnál ő végzi a papi teendőket.

– A laktanyában szolgáló katonák és a civilek engem kereshetnek meg, hogy ha a tábori lelkésszel akarnak találkozni.

Aztán a Magyar Honvédség korábbi katolikus tábori püspöke – aki annak idején, a Győri Hittudományi Főiskolán a professzora volt – megkereste, és feltette a kérdést: „nincsen véletlenül kedve tábori lelkészként szolgálnia Istent és a hazát?" Természetesen azonnal igent mondott. A „beöltözés" közben ugyan más lett a Magyar Honvédség katolikus tábori püspöke, de a meghívás továbbra is állt, így aztán Kálinger Roland uniformisra cserélte a reverendát.

A százados elárulta: a Magyar Honvédséggel kötött szerződése öt évre szól, de van lehetősége a hosszabbításra is. Bár jól tudja, hogy várja vissza az egyházmegye, már másfél év szolgálat után úgy gondolja, kérni fogja a katonai szolgálat meghosszabbítását.

Kálinger Rolanddal, vagyis ahogy szinte mindenki ismeri, Rozsé atyával Szarajevóban, az MH EUFOR Kontingens táborában beszélgettünk, ő ugyanis a hetedik váltás tábori lelkésze. Az atya becenevét még a Bencés Gimnáziumban kapta, osztálytársai hívták Rozsénak, amely azóta is rajta maradt. Azonban ezt egyáltalán nem bánja, sőt – mint mondta – sokan vannak, akik nem is tudják, hogy az ő becsületes neve Kálinger Roland, csak Rozsé atyaként ismerik.

A százados a balkáni katonai misszióba is örömmel jelentkezett, mivel szerette volna kipróbálni magát nemzetközi környezetben is. Idén júliusban kezdte meg fél éves külszolgálatát Szarajevóban.

– Bosznia-Hercegovina fővárosában nemcsak a magyar kontingens katonái, hanem az EUFOR és a NATO egyéni beosztásokban dolgozó hazánkfiai is megkereshetnek. Nagyon érdekes és sokrétű feladta van Szarajevóban egy tábori lelkésznek. Egyrészt beszélgető társa vagyok a katonáknak, emellett pedig a vallásukat aktívan gyakorlók a papi hivatást ellátó emberként – aki miséz, ha kell keresztel, vagy gyóntat – tartanak igényt a munkámra – mondta a tábori lelkész.

Rozsé atyától megtudtuk azt is, hogy a szarajevói katonai táborban van egy, az olaszok által felépített templom, amelyben hetente kétszer szerveznek istentiszteletet. Figyelni kell ugyanis arra, hogy a kontingens állományának nemcsak katolikusok, hanem protestáns felekezetűek is vannak, éppen ezért a tábori lelkész ökumenikus jelleggel dolgozik. Emellett a templomban rendezik meg a különböző megemlékezéseket, illetve itt vannak a keresztelők is.

– Sajnos a templom hamarosan bezár, mivel abból a táborrészből, amelyben található, kivonulnak a katonai és a rendőri egységek. Van még egy konténerkápolnánk, amely ugyan sokkal kisebb és szerényebb a befogadóképessége, de minden célra megfelelő – mondta Rozsé atya.

Kálinger százados nemcsak a tábori lelkészi, hanem a kontingens sajtótiszti feladatait is ellátja. Mint elárulta: a kontingens parancsnoka bízta meg azzal, hogy folyamatosan készítsen a katonai sajtó számára fényképes tudósításokat az alakulat életét meghatározó rendezvényekről. Mivel a papokat már évszázadok óta írni és olvasni tudó embereknek tartják, lelkesen vállalkozott erre a feladatra is, s azóta gyakran látni a táborban, fényképezőgéppel a nyakában.

Rozsé atyáról azt is sokan tudják, hogy hobbija a vadászat, s lakásában komoly fegyvergyűjteménye is van. „Ez a szenvedélyem még egyházmegyés pap koromban kezdődött. Egy kis, zalai faluban, Milejszegen voltam plébános, ahol szinte a természet közepén éltem. A plébániától pár száz méterre kezdődött az erdő, a plébánia kertjében futkostak a vadak. Én már korábban is, még cserkész koromban nagyon sokat jártam-keltem az erdőben. Összeismerkedtem a vadászokkal, akik elvittek magukkal. A vadászleseken mindig feltöltődtem, kikapcsolódtam. Igazából imádság és az elmélyülés helye volt számomra a vadászles és innen már csak egy lépés volt, hogy letettem a vadászvizsgát. Amelyre a mai napig nagyon büszke vagyok" – mesélte.

Fotó: A szerző felvételei és archív