Szahara a reptéri betonon

Szóval kutya meleg volt, amit egyébként még az élvezetes és látványos programok ellenére sem lehetett teljesen figyelmen kívül hagyni. Viszont többen is felfedezték, hogy a C–17-es szállító repülőgép gigantikus méreteiből adódóan hasonló méretű árnyékot vet, így aztán le is táboroztak rövidebb-hosszabb időre a hatalmas gumiabroncsok előtt.

„Jó a ruhád" – cukkolták épp szolgálatban lévő bajtársaikat az ezúttal civilben munkahelyükre érkező katonák – válasz gyakran nem érkezett, de a pillantások meglehetősen parázs hétfő ígéretét hordozták magukban…

A legviccesebb jelenetek egyike azonban kétségkívül a modern reptéri tűzoltójárművek közelében játszódott le, ahol is egy hatéves forma kisfiú – homokozókban rendszeresített – vízi gépkarabéllyal locsolta a tűzoltó katonákat, akik értelemszerűen nem frissíthették fel magukat a járművek vízkészletét használva.

Így aztán eleinte vidáman fogadták a kis frissítőt, egészen amíg ki nem derült: a játékfegyver tárában tea főzéséhez is alkalmas hőmérsékletű víz lapul.

Aki pedig a hőségben szellemi felfrissülésre vágyott, az a hatalmas, hófehér rendezvénysátorban keresett menedéket – no nem a meleg, hanem a napsugarak elől. Itt Magasy Zsolt alezredes, a bázisrepülőtér parancsnoka köszöntötte a hallgatókat, majd át is adta a szót Kositzky Attila nyugállományú repülő altábornagynak, aki rögtön elnézést kért, amiért „feltartja a hallgatóságot", noha a közönség ezt még az előadása végén sem vette észre.

Az alkalmi honvédségi szaunából kil

épőknek a sátor háta mögött őrkutyák és gazdáik mutatták be tudásukat – bundában és egyenruhában, természetesen. Minden bizonnyal a kitartást is díjazta a gyakran felcsattanó taps.

Dél felé közeledve a távolban délibábok jelentek meg a Szaharát idéző reptér betonján – MiG–21-es vadászgépek formájában. Közelebb érve kiderült: nem a hőség tréfálta meg a vendégeket, hanem valóban be lehetett ülni az ikonikus gép pilótafülkéjébe, ahol viccesebb katonák szerint nem sokkal odaértünk előtt még javában havazott. Tudjuk, a katona barátja az időjárás, és állítólag a fülke tetején ülve nincs is olyan meleg…

Ha így van, akkor eljött az ideje, hogy a magasba menjünk, azaz felmásszunk a Mistral-indítóállványra és körülnézzünk. Hullámzó hőséget és elképesztő tömeget láttunk, s az emberek mintha egyre hosszabban időztek volna az An-26-os utasterében, illetve a C–17-es szállítóterében…

Sajnos azonban a hűvösebb idő beálltáig nem ülhettek ott: a reptéri vasárnapnak késő délután vége szakadt, így a látogatók élményekkel gazdagabban és kellemesen elfáradva indulhattak haza zuhanyozni.

Fotó: A szerző felvételei

További képeinket a galériában tekinthetik meg!