A tábor legerősebbje
Szöveg: Kapás Viktor István hadnagy, Lengyel kontingens és a szerző felvételei | 2021. december 26. 13:54Egy katona életében az erő-állóképesség fejlesztése kulcsfontosságú, hogy a szolgálati és egyéb feladatait jól tudja ellátni. A koszovói Novo Seló-i táborban állomásozó lett kontingens szervezett erőemelő versenyt decemberben, amelyen a 21 éves Nagy István Dániel őrmester is indult és saját súlycsoportjában első helyezést ért el. Vele beszélgettünk.
Mikor kezdődött a kapcsolatod a sporttal?
A sporttal először általános iskolában kezdtem el komolyabban foglalkozni, egész pontosan negyedikben. Lehetőség volt atlétikára jelentkezni, szimpatikus volt elsőre, ezért belevágtam. Az általános iskola végéig jártam edzésekre, az első komolyabb, megyei dobogós helyezéseim ötödik-hatodikban, míg az országos eredmények hetedik-nyolcadik osztályban értek be először.
Milyen sportágakat próbáltál ki eddig?
Nyolcadik osztályban jártam egy évet kézilabdázni, amit az állóképességem fejlesztése érdekében csináltam. Szerencsémre alapvetően jó labdaérzékem van, ezért élvezetes volt csapatban játszani. Miután átkerültem gimnáziumba, négy évig szertornáztam, nagyon vonzott az akrobatikus mivolta és azaz erő, ami kell hozzá. A kézilabda háttérbe került, de a szertornába fektetett energia megtérült, elkezdtek jönni a jobbnál jobb eredmények. Egyéni helyezések mellett kiemelném, hogy csapatban országos második helyet szereztünk. Egyik nyáron elkezdtem konditerembe járni, hogy az erőnlétem még tovább tudjam fejleszteni. Szerettem volna minél nagyobb súlyokat megmozgatni, volt egy kisebb helyi verseny is, amin részt vettem. Legnagyobb meglepetésemre a fekvenyomásban első, felhúzásban pedig második helyezést értem el.
Miért fontos számodra a testmozgás?
Számomra a sport egy szenvedély, érzem a belső erőt, ami cselekvésre és mozgásra késztet. Sokat segít a stresszkezelésben, magabiztosságot ad. A sportnak köszönhetően tudom mire vagyok képes mentálisan és fizikálisan is. A középiskolában a sportolás népszerűséget is hozott, de mindig fontosabb volt nekem a lelki szabadság, és a teljesítőképességem határainak feszegetése.
Mesélj az erőemelő versenyről! Miért vágtál bele és hogyan készültél rá?
itt, a táborban több helyen volt kihelyezve szórólap a versenyről, nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy elinduljak-e. Nem hittem el magamról elsőre, hogy rendelkezem a szükséges erővel, hogy első lehessek. Fel akartam mérni mit tudok, ezért a jelentkezési határidő utolsó időpontjában jelentkeztem, azzal az elhatározással, hogy mindenképp nyerni akarok. A -83 kilogrammos súlycsoportba kerültem, ahová még be kellett diétáznom magam. Ugyanis verseny előtt 84-85 kilogramm voltam, de a verseny napján 82,95 kilogrammal sikerült mérlegelnem. Három versenyszámban kellett helytállnom. A felhúzásban 210 kilogrammot, fekvenyomásban 130 kilogrammot, súllyal guggolásban pedig 155 kilogrammot tudtam megmozdítani, amikkel a dobogó legfelső fokára kerültem. A fekvenyomásban éreztem meg, hogy a diéta egy minimális erőt kivett belőlem, de szerencsére így is jó eredményt értem el.
Milyen tervei vannak a sportokkal kapcsolatban?
A szertornában nem tervezek versenyezni, de különleges helye van a szívemben ezért hobbiként tovább fogom űzni. A mostani eredményem nagy motivációt adot és úgy érzem, az erőemelésbe szeretnék nagyobb energiát fektetni, s megnézni mit tudok kihozni magamból. Terveim között szerepel, hogy valamilyen küzdősportot is kipróbáljak, azonban egyelőre nem volt lehetőségem ennek részletesebben utánajárni.
