Bajtársi helytállás

Díszoklevéllel és egy zászlóval köszönték meg az afgán helikopterpilóták kiképzését segítő amerikai katonák Balla Tibor őrnagy, gépparancsnok, Dajka Attila százados, másodpilóta, Tóth Péter zászlós fedélzeti technikus, Kise Zoltán százados, Mátyás Zoltán zászlós és Gecse Zoltán főtörzsőrmester ajtólövészek bajtársiasságát.

A szolnoki helikopterbázis kiképzői az AAT (Air Advisory Team) hatodik váltásában teljesítettek szolgálatot, szeptember 7-én egy amerikai személyzetű Mi-17-es vezérgép kísérése lett volna a feladatuk. A gép parancsnoka, Balla Tibor őrnagy, a honvedelem.hu kérdésére válaszolva elmondta: eredetileg arra készültek, hogy a 100 kilométerre lévő Herat repülőtérről tűzoltó palackokat szállítsanak a Shindand bázisra. Már a felszállási engedélyt is megkapták, amikor a repülésvezetőtől egy újabb parancs érkezett: egy balesetet szenvedett helikopter megsegítésére küldték a köteléket. Az elsődleges információjuk szerint az egyik kijelölt légtérben, egy gyakorló függést végrehajtó MD-530 típusú helikopter szenvedett balesetet. A lezuhant helikopteren egy amerikai és egy afgán pilóta volt.

Azonnal megkezdték a kutatást, tíz perc repülés után pedig Balla őrnagyék javasolták a vezérgépnek a kötelék bontását, hogy külön-külön nagyobb területet tudjanak átvizsgálni. Amikor a vezérgép megtalálta a roncsot, attól mintegy hatszáz méterre leszállt, a kísérő magyar személyzetű Mi-17-es pedig a lezuhant helikopter fölött körözve, két M-240-es géppuskát készenlétbe helyezve biztosította a helyszínt. Közben a vezér ismét felszállt, s közelebb, hetven méterre repült az égő helikopterhez. Először egy fedélzeti lövész, majd egy tűzoltó ereszkedett le a bajbajutott személyzet megsegítésére.

A géptől mintegy tíz méterre találták meg a két hajózót – az amerikai pilóta húzta el az égő roncstól eszméletlen afgán társát. A segítségükre érkezett két katona szorítókötéssel állította el a sebesültek vérzését. Miután tájékoztatást kapott a sérültek állapotáról, a bonyolult terepviszonyokra tekintettel a vezérgép parancsnoka rádión harctéri egészségügyi kiürítést (medical evacuation – MEDEVAC) kért. A baleset helyszíne ugyanis a tengerszint felett 1350 méter magasságban, egy sziklán volt. Amikor a két MEDEVAC gép és az őket kísérő két harci helikopter a helyszínre érkezett, a két Mi-17-es már együtt biztosította a levegőből a kimenekítést. Az első gépbe az életveszélyesen sérült afgán pilótát, a másodikba pedig az amerikai oktató emelték. Miután az egészségügyi különítmény elhagyta a körzetet, a magyar gép légi biztosítása mellett a Mi-17-es kötelék vezérgépe felvette a segítségnyújtásban részt vett katonákat és párban visszaindultak a Shindand bázisra.

A helyszín átvizsgálásakor megállapítást nyert, hogy az MD-530-as tragédiáját egy nyomásra működésbe lépő improvizált robbanótest okozta. Az amerikai oktató és az afgán pilóta úgynevezett gyakorló függést hajtott végre a hegy tetején, ahol a leszállásra csak egy 5×5 méteres terület alkalmas. Az afgán ellenállók valószínűleg a közeli faluból figyelték a katonai helikopterek útvonalát, s miután észrevették, hogy erre a tenyérnyi sík területre hetente többször is leszáll egy-egy gép, bevéstek a sziklába egy bombát. Utólag aztán az is kiderült, hogy néhány robbanószerkezetet a szikla felé vezető úton is elástak – ezeket a majdani sebesültek mentésére érkező egészségügyi katonáknak „szánták".

A felrobbantott oktatógép amerikai kiképzőjének a bal combja sérült súlyosan, az afgán pilóta pedig a baleset után tíz nappal elhunyt.

Fotó: a szerző felvételei és archív