Még hat pakolás és otthon! – Afganisztánból jelentjük
Szöveg: Trautmann Balázs | 2012. október 1. 7:21A hazautazás első két napjának végére már Mazar-i Sharif német parancsnokságú táborában pihentek le az Air Advisory Team 3. váltásának katonái.
Galéria
Ahhoz, hogy Camp Marmal német, az átutazóknak fenntartott sátortáborában tudjanak elhelyezkedni a következő három éjszakára, szintén hatszor kellett minden egyes PX-ládát, málhazsákot, Bundeswehr-hátizsákot be- és kipakolni a különböző nemzetek különböző repülőgépeinél. A kezdetet egy civil légiszállító cég helikopterei jelentették. A csapat kisebb meglepetésre a két gép „elnyelte" a katonákat és minden felszerelésüket: gyors fejszámolás alapján a Mi–8-asokhoz képest megközelítően azonos teherbírás jellemzi a klasszikus felmenőkkel (UH–1-család) rendelkező, csúszótalpas amerikai helikopter-típust. A félórás, szerencsére eseménytelen repülést követően már az olasz-spanyol „fészeknek" számító Herat repülőtere várt a magyar csapatra: itt a kipakolást követően rövid szieszta, majd az olasz tábor (egyúttal a kávézóban kapható remek tiramisu) felfedezése következett.
A harmadik pakolás célpontja már a Kabul felé induló, az Olasz Légierő állományába tartozó szállítógép volt. A gép rámpája becsukódott, majd egy izgalmas hullámvasutazás kezdődött. Az olasz hajózók bizony alaposan kihasználták a Hercules-család legújabb és legnagyobb teljesítményű tagjának képességeit: rögtön a felszállást követően egy kemény fordulóval távolodtunk el a hegyektől és Kabulban leszállást hajtott végre a gép A híres-hírhedt sátorváros, a „Tent City" kijelölt sátrába történő hurcolkodás után a Kabulban dolgozó Air Mentor Team 7. váltását látogatták meg. Végül este nyolckor kikerült a repülőtér tájékoztató táblájára: másnap indulhatnak tovább Mazar-i Sharif-be.
Ide az ötödik bepakolást követően a Német Légierő szállítógépe vitte el őket. rövid, alig egy órás utazást követően egy német sátorban, a reptér mellett talált otthont a csapat három éjszakára. A hajtóművek hangja miatt viszont senki sem reklamált, hiszen ugyanez a zúgás nemsokára már Afganisztánból elrepíti majd a négy hónapot a hadszíntéren töltött csapatot és az utazók egyre közelebb kerülnek a békés, nyugodt otthonhoz.
A három nap lassan fog telni, de a jóval magasabban fekvő Shindandhoz szokott katonáknak igazi kikapcsolódást nyújt a kiválóan felszerelt konditerem. A magyar csapat előszeretettel élt a futópadok, súlyok nyújtotta lehetőségekkel: a 2012. szeptember 14-én, a terrortámadás emlékére rendezett öt kilométeres shindandi emlékfutás első tíz helyezettje között két magyar is volt. Így nem meglepő, hogy az első mazari vendégség első napján a reggeli után többen is sportfelszerelésben indultak a kápolna melletti „gym"-be…
Fotók: Dévényi Veronika