Két karatés a KFOR-ban

Mindketten fiatalon a ’80-as évek közepén ismerkedtek meg az akkor oly népszerű karatéval, ezen belül is a kyokushin karatéval. Csombók tábornok Nyíregyházán Sempai Papp Mariann edzésein, míg Berki százados Shihan Furkó Kálmán nyugállományú ezredes edzésein kapott ízelítőt ebből a kemény sportból.

„Középiskolás éveimet Nyíregyházán a Bánki Donát Ipari Szakközépiskolában töltöttem. A város gyakorlatilag a kyokushin karate egyik fellegvára volt ebben az időben, hiszen több dojo is működött. Sensei Bódi István ekkor egydanos mesterként működtetett dojót, és nála edzett akkoriban például Bence Antal barna öves karatéka (ma Shihan) is, aki velem egy évfolyamon koptatta a fent említett középiskola padjait. Én a vidékről a városba került fiatalként Papp Mariann sempai dojójába tévedtem be, és ott kezdtem ismerkedni a kyokushin karatéval. Tinédzserként a 7. kyu vizsgáig jutottam. Volt szerencsém kétszer is Shihan Furkó Kálmán nyugállományú ezredes úrnál vizsgázni. A középiskolás évek után Szentendrére, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára vezetett az utam, ahol sajnos nem tudtam tovább edzeni. Ezek után, mintegy 23 év kihagyás és kalandos katonaélet után már ezredesként 2010-ben kezdtem újra edzeni Sempai Szabó Kornél dojójában Tatán. Különlegessége a dolognak, hogy ekkor Mátyás kisfiammal – aki akkor 12 éves volt – együtt kezdtünk edzésekre járni. Egy nagyon jó közösségbe kerültünk" – emlékszik vissza a dandártábornok.

„Nagyon szerencsésnek érzem magam, hisz az első lépéseket a kyokushin fellegvárában, Szolnokon tehettem meg, Shihan Furkó Kálmán irányítása alatt. Bátyám tanácsára kezdtem el karatézni, aki akkor töltötte sorkatonai szolgálatát Szolnokon, így testközelből látta Shihan Furkó Kálmán oktatásait. Erre szokták mondani, hogy egy életre szóló tanács, hisz kisebb megszakításokkal közel 30 éve karatézom. Majd olyan mesterektől volt szerencsém tanulni, mint Shihan Borza József vagy a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Shihan Karmazin György, akinek a tanítványaként lettem fekete öves karatés. Az út hosszú volt eljutni a fekete övig, volt, mikor nem is hittem benne, de a kitartásom meghozta a gyümölcsét. Jelenlegi mesteremmel nemcsak a karate a közös kapocs, Shihan Lázár Tibor őrnaggyal a hivatásunk is összeköt" – tette hozzá a százados.

Ahogy lenni szokott, az alma nem esik messze a fájától, mindkét családban már az ifjabb nemzedékben is van, aki folytatja ezt a hagyományt.

„2013-ban a NATO Katonai Stratégiai Parancsnokságára (Mons, Belgium) kerültem beosztásba, ahová családom is velem jöhetett. A bázis gyakorlatilag egy 10 ezer fős kisváros egy csodálatos sportkomplexummal. Mivel karate nem volt, ezért kisfiammal ketten kezdtünk edzeni majd rövid időn belül csatlakozott hozzánk mintegy 15-20 gyerek: többnyire a magyar közösség gyerekei, de több lurkó is beállt hozzánk. Ezzel a kis nemzetközi csoporttal edzettünk közösen, mely során óriási segítséget kaptunk Magyarországról Sempai Szabó Kornéltól, aki fáradtságot nem kímélve nyújtott szakmai és felszerelésbeli támogatást. Nyaranként sikerült edzőtábort is szervezni a tatai Renmei SE támogatásával, mely végén a gyerekek és jómagam is vizsgát tehettünk. 2016-ban fiam 6. kyura, jómagam pedig 4. kyura tettünk sikeres övvizsgát. Csodálatos élmény volt a gyerekekkel és saját fiammal együtt edzeni, ma is nagyon szép emlékek élnek bennem" – idézte fel a dandártábornok.

A százados lánya a nemrég bevezetett iskolai karateoktatás keretei között, az általános iskolában ismerkedik a karatéval.

„Próbáltam nem erőltetni a karatét a lányomnál. Persze Kíra kiskorától lejárt velem az edzésekre, bár akkor még inkább csak játszott a sok, számára új felszereléssel. Amikor felmerült az iskolában az új sportágként bevezetendő karateoktatás, nagy örömömre ő a karatét választotta. Először féltettem, de amikor 2 hónap után egy esti beszélgetésnél kérte, hogy mutassam meg, hogy ütöm az oi tsukit, majd azt mondta »Nem jól csinálod apa, majd én megtanítom neked!« Akkor tudtam: jól választott!" – neveti el magát a százados.

A karate nemcsak egy sport, egy életforma is, vallják. Kortól függetlenül bármikor el lehet kezdeni, vagy egy életen át is csinálhatja az ember.

„A kyokushin karate olyan értékeket közvetít, ami nagyon fontos életünk során. A fizikai állóképesség fejlesztése mellett megtanít a fegyelemre, rendezettségre, egymás tiszteletére, győzni, veszíteni, csapatban dolgozni és kitartani a végsőkig. Igen, az is hasznos, ha az ember képes megvédeni magát, szeretteit vagy bajtársait és nem utolsósorban ad egy nagyon egészséges önbizalmat és emberi tartást is. Ezek mind olyan értékek, képességek és tulajdonságok, melyek nagyon hasznosak, különösen egy katonai pályafutás során" – foglalja össze a dandártábornok.

„A Ludovika Zászlóaljnál szolgálva először Molnár Zsolt ezredes (aki szintén 1. danos kyokushin karatés) munkáját tudtam segíteni a honvéd tisztjelöltek közelharc-bemutatóinak felkészülésénél hasznosítva sokéves karate-tapasztalatomat, majd az új zászlóaljparancsnok, Sári Szabolcs ezredes szintén a bemutatók felkészülésénél tudja hasznosítani a tudásom, vagy épp a kollégáimmal közös bemutató végrehajtásánál" – mondja a százados.

A közös beszélgetéseket tett követte, hamar az edzőteremben találták magukat karateruhában, és elkezdték a közös edzéseket. De már nemcsak ketten edzenek heti rendszerességgel, a misszióban lévő külföldi katonák közül is csatlakoztak, így már dojokörülmények között gyakorolják a karatét.

A két katona a napi testedzésen felül komoly célt is kitűzött maga elé. Csombók János dandártábornok az edzéseket első lépcsőfoknak tekinti a következő 3. kyus, míg Berki Zoltán százados a 3. danos vizsgájához.

Fotó: KFOR HQ PAO