Különleges körutazás Bosznia-Hercegovinában

Szarajevó sem különb. A fővárost 1992-ben zárta körül a boszniai szerb hadsereg és ez az ostrom eltartott egészen 1995-ig. A több mint három évig tartó harcok alatt körülbelül 12 ezer ember halt meg.

Megannyi összeomló, golyó szaggatta épület

A szarajevói nemzetközi repülőtér szomszédságában található Butmir-táborban állomásozó EUFOR ALTHEA-missziónál szolgáló egyik bosnyák történész a kérdésemre válaszolva elmondja: minden családnak megvan a maga története, ami sosem engedi feledtetni a háború éveit. A megannyi összeomló félben lévő, golyó szaggatta épület pedig nem a háború mementója, hanem a pénzhiány miatt maradt meg. Mellettük azonban rengeteg az új épület. Még a középületek is megújulóban vannak, hiszen, amire muszáj költeni, azt nem lehet elmismásolni. De olcsóbb a romhalmazok mellett megépíteni az újat, mintsem még az elbontást is finanszírozni. Így növi ki magát szemünk láttára az új Szarajevó, akaratlanul is megőrizve a háborús fővárosbeli múltját is.

A várost a Miljacka folyó szeli ketté, amin megannyi híd ível át, köztük a híres-hírhedt Gavrilo Princip, vagy másik nevén Ferenc Ferdinánd, illetve eredeti nevén Latin-híd. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy e híd kövein kezdődött az első világháború, hiszen a szerb Princip itt gyilkolta meg az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, 1914. június 28-án. Pontosan egy hónappal később kitört a Nagy Háború.

De nem csak eme, ikonikussá vált hídnak van történelmi szerepe Szarajevóban. Nem messze tőle áll egy másik, névtelen átjáró is. Ez az építmény két történetben is főszerepet játszik. Az egyik: a délszláv háború idején az egyik partján a francia ENSZ katonák tartotta megfigyelőpont állt, amit a boszniai szerb egységek elfoglaltak, visszavonulásra késztetve a kéksisakosokat. Nem sokkal később viszont megjelent az ENSZ békefenntartói között szolgáló francia idegenlégió egyik alegysége és lerohanta a szerbeket… De ugyanezen hídhoz fűződik a szarajevói Rómeó és Júlia tragikus históriája is. E szerint egy bosnyák lány és szerb fiú alkotta szerelmespár elhatározta, hogy átkelnek a boszniai szerb oldalra, ahol a háború végéig békében élhetnek. Ám az éjszakai átkelés során egy mesterlövész észrevette őket. A fiú haslövést kapott, a lány, ahelyett, hogy elmenekült, vagy fedezéket keresett volna, szerelme segítségére sietett, így válva a lövész második célpontjává. Másnap reggel holtan találták mindkettejüket, egymás karjába fonódva, egymást ölelve…

A mesterlövészek útja

A magas épületek tetején fészkelő orvlövészek amúgy is hírhedtté váltak az ostromlott Szarajevóban. A közelben húzódó négysávos, a folyóval párhuzamosan haladó főút nagyjából három kilométeres szakaszát a mai napig is így nevezik: mesterlövészek útja.  A folyó túloldalán számtalan lakótelepi épület magasodik az égbe, ahonnan a távcsöves puskás fegyveresek gondtalanul válogathattak célpontjaik között….

A ’90-es évek háborúja okozta nyomasztó, letaglózó érzést enyhíti, talán kicsit el is feledteti az óváros bazárja és az egymásba érő épületek mediterrán jellegű, reneszánszos hangulata. A város többi részéhez képest itt szokatlanul nagy a nyüzsgés az utcákon. A szűk, népes sikátorok standjain a teljes muszlim világ portékagyűjteménye megtalálható. Azonban a háború emléke azért még ide is begyűrűzik: megannyi jellegzetes csecsebecse lőszerből készült. Tüzérségi hüvelyből faragott és túlontúl díszített vázák és karkötők, mellettük puska és gépkarabély lőszerekből összetákolt harckocsi és vadászgép makettek. Sőt, még a géppuska töltényből átalakított töltőtollak is kaphatók.

Annak ellenére, hogy az országban közel 50 százalékos a munkanélküliség, a szarajevói, sőt, a boszniai emberek derűsek és közvetlenek. Mindenkire mosolyognak, örömmel üdvözölnek, még akkor, ha korábban soha nem találkoztak. Ugyan sok nő és ifjú lány viseli az iszlám által előírt kendőket, érezhető, hogy nem kötelesség és nem kényszer hajtja őket, sokkal inkább a hagyomány és a vallás iránti tisztelet. Nem ritka olyan diákcsoportok feltűnése sem, ahol a barátnők között egyaránt találni farmernadrágos, vagány öltözködésű, illetve kendőbe burkolózó ifjakat.

Mosztár és a híd

Az óvároshoz hasonló légkör fogadja az utazót a Szarajevótól délre fekvő Mosztárban is. Nevének jelentése (Stari Most, azaz Öreghíd) már mutatja a város legismertebb látványosságát. A Neretva felett magasan átívelő építmény ugyan semmilyen stratégiai fontossággal nem bírt, 1993 novemberében mégis a folyóba omlott, a több napos horvát harckocsi ostrom után.

Korábban az Öreghíd kötötte össze a városban élő muszlim és keresztény embereket. Lerombolása ennek a kapocsnak az elpusztítását jelentettek. És éppen ezért szeretik úgy a magyar katonákat Mosztárban, ugyanis az SFOR magyar műszaki kontingensének csapatai és műszaki búvárai emelték ki a folyóba hullott kődarabokat 1997-ben, ezzel segítve a híd újjáépítését.

Bosznia-Hercegovina egyik legkülönlegesebb települése a Mosztártól délre, az Adriai-tengerhez közel elterülő Pocitelj városa. Az 1400-as években épült vár és a köré gyűlt házak szinte elképzelhetetlen légkört nyújtanak a háború sebeit viselő városok, falvak sokasága mellett. Mintha a mediterrán Toszkánában járna-kelne az ember. A macskaköves szűk utcák egészen a vár megmaradt tornyaiig vezetnek, a ma is lakott, kőházak között kanyarogva. A vár építtetők között volt Mátyás király és a római pápa is. Megépülését követően mindössze 6 évig pompázott eredeti formájában a pocitelji erőd. A vár alatt később épült minaret és dzsámi a bizonyítékai annak, hogy az eredetileg törökök ellen épített erődítmény végül elesett és oszmán kézre került. A boszniai háborúig a 20. század egyik legkülönlegesebb művésztelepének számított.

Fotó: Rácz Tünde