Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Közös visszafogadó ünnepség Rozsnyón

Szöveg: Sándor Ferenc alezredes |  2010. október 4. 20:41

Október 1-én már hagyományosnak tekinthető közös szlovák-magyar missziós visszafogadó ünnepségre került sor a Kelet-szlovákiai Rozsnyó (Roznava) kisvárosában. Az eseményen mintegy 250, afganisztáni és ciprusi külszolgálatból hazatért szlovák, valamint 18 magyar katona vett részt. Utóbbiak az  UNFICYP misszió 28. váltásának egyenruhásai voltak. 

A katonai parádéra a délelőtti gyakorlást követően délután két órakor került sor, a szlovákiai kisváros csodálatos történelmi belvárosában található főtéren, sok családtag, barát, vagy

1595908225
pusztán arra járó érdeklődő kíváncsi tekintetének kereszttüzében. A vezénylő parancsnok Ljubomir Kochansky alezredes UNFICYP Sector 4, szlovák-magyar-horvát zászlóalj parancsnoka volt, aki a magyar vezérkari főnök – Benkő Tibor altábornagy – társaságában érkező Lubomír Bulik vezérezredes, szlovák vezérkari főnöknek adta be a jelentést. A rendezvényen többen részt vettek még a Szlovák Fegyveres Erők tábornoki karából, valamit ott volt a házigazda kisváros polgármester-helyettese és a MH ÖHP parancsnoka, Kovács József vezérőrnagy is.

A két ország himnuszának hangjai alatt harci helikopterek húztak el a tér felett, ezzel is fokozva az ünnepi hatást. A szlovák vezérkari főnök beszédében hangsúlyozta, hogy a missziókban mindkét ország katonái nemcsak a békét, és a biztonságot szolgálják, hanem teljesítik nemzetközi szervezetekhez, szövetségi rendszerhez tartozásból

1595908225
adódó kötelezettségeiket is. Egyúttal pedig ápolják a kétoldalú katonai kapcsolatainkat, erősítik az országaink közti megértést.

Ugyancsak üdvözölte a hazatérőket a város jelenlévő vezetője is,a majd a hazatérők megkapták a Békefenntartásért Szolgálati Jelet.

A kis magyar kötelék, az alakzat közepén – a gyakorlásnak és a sokéves „alaki" rutinnak köszönhetően – nem lógott ki „sorból" a számukra néhol idegen alaki fogások végrehajtása során és sikerrel vette a katonai parádé jelentette újabb akadályt. A városházán tartott állófogadás aztán lehetőséget adott az elöljárókkal való személyes találkozásra, kötetlen beszélgetésre is. Talán a legnehezebb feladat ezután következett, amikor a katonák elbúcsúztak kollégáiktól, bajtársaiktól, barátaiktól, akikkel együtt szolgálták végig jóban-rosszban az elmúlt 6 vagy 12 hónapos időszakot távol otthonaiktól.