Krétától Afganisztánig

A magyar katonák első békefenntartó-béketeremtő missziója az Osztrák-Magyar Monarchia idejére nyúlik vissza. 1896 májusában fegyveres konfliktus tört ki az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó Kréta szigetén a lakosság többségét alkotó görögök és a megszálló törökök között. 1897 januárjában a Porta fennhatósága elleni törökellenes tüntetés tömegmészárlásba csapott át, amelynek következtében februárban görög flottakötelék érkezett a szigetre, hogy a görög felkelőkkel együtt elsöpörje a török helyőrséget. Az európai nagyhatalmak azonban úgy döntöttek, hogy a béke és a biztonság helyreállítása érdekében nemzetközi békefenntartó kontingenst küldenek Krétára; az Osztrák-Magyar Monarchia hat hadihajóját vezényelte a térségbe. Az elsőként érkező békefenntartó szakasz egy részét Pintér Gyula szolgálaton kívüli százados, osztrák-magyar krétai konzul önhatalmúlag kordonszolgálatra vezényelte, hogy elválassza Canea török és görög negyedét. A felfegyverzett tengerészgyalogosokkal egyik fél sem mert packázni. Még februárban megkezdődött a sziget átfésülése. Áprilistól visszavonták a tengerészgyalogságot és szárazföldi kontingenst vezényeltek a szigetre, amelyet hat szektorra osztottak, a Monarchia kapta a legveszélyesebb szektort. A császári és királyi 87. gyalogezred trieszti II. zászlóalja érkezett Krétára, összesen tizennyolc tiszt 656 főnyi legénység, kiegészülve egy tábori egészségügyi osztaggal. Az osztrák-magyar katonák egészen 1898 tavaszáig a szigeten maradtak, szerencsére a helyzet az előző év őszétől már konszolidálódott, így április 4-én levonták a császári és királyi lobogót. Kréta nemcsak az első külföldi missziója volt a magyar katonáknak, de a szigeten vesztette életét az első magyar békefenntartó: Martinák Ferenc sorhajóhadnagy, a Mária Terézia csatahajó tisztje 1897. március 10-én szállt partra és halt hősi halált Kandanosnál.

Béketeremtésből békefenntartás: Kína (1900-1914)

A szakirodalom az első modern béketámogató műveletnek hívja azt a missziót, amely az úgynevezett bokszerlázadás leverésével kezdődött Kínában. A XIX. század végére egyre erősebbé váló ázsiai országban 1895-től működött a Béke és Igazságosság Ökleinek Csoportja, azaz a Jiho-tuan mozgalom, amelynek tagjai, a bokszerek 1900. június13-án felkelést robbantottak ki: az anyacsászárné hadat üzent az összes, Kínában képviselt külföldi hatalomnak. Az érintett hat nagyhatalom – köztük az Osztrák-Magyar Monarchia – az Egyesült Államokkal, Belgiummal, Hollandiával és Japánnal nemzetközi haderőt állított össze, amely rövidesen partra szállt Takunál, majd 55 napos ostrom után felszabadította Pekinget és megszállta Tiencsin kikötővárosát. A bokszerfelkelést lezáró 1901. szeptember 7-ei pekingi jegyzőkönyv számos jogot biztosított az akcióban résztvevő országoknak, ugyanakkor a béketeremtés átalakult békefenntartássá. Az osztrák-magyar tengerészgyalogos századokba szervezett békefenntartókat kétévente váltották. Ám az első világháború kitörésekor a Monarchia tengerészei hirtelen ellenséggé váltak, és civil ruhában kellett elmenekülniük Kínából. Volt, akiknek nem sikerült: ők japán hadifogságba kerültek, ahonnan csak 1919-ben térhettek haza.

Rendfenntartó és humanitárius feladatok: Balkán (1903-1909)

1902 őszén komoly nemzeti, etnikai és vallási viszály robbant ki Macedóniában, amely rövid idő alatt átterjedt Montenegróra és Koszovóra is. 1903. február 21-én az Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszország, Anglia és Franciaország konstantinápolyi nagykövetei összehangolt rendezési tervet adtak át a török nagyvezírnek. Rendfenntartó és humanitárius feladatok ellátása, az etnikai és vallási viszályok, valamint a fegyveres zavargások megfékezése – ez volt a terv legfontosabb célja. 1904 elején más európai nagyhatalmak is jelezték, hogy csatlakoznának a válságreagáló művelethez és hat ország megegyezést kötött a közös békefenntartásról. A hat tisztből álló osztrák-magyar csapatot Koszovóba vezényelték, ahol török csendőröket kellett irányítaniuk. A közös erők egyebek mellett 25 kisebb-nagyobb összecsapást lokalizáltak, illetve vizsgáltak ki, emellett pedig eredményesen hoztak létre és működtettek menekülttáborokat, valamint egészségügyi állomásokat.

Dél-Vietnam (1973. január – 1975. április)

A magyar katonák az első világháborút követően csaknem hat évtizeden keresztül nem vettek részt békefenntartó missziókban. A következő békeművelet a vietnami háborút lezáró párizsi békeegyezmény betartásának ellenőrzésére létrejött Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság volt, amelyben a Magyar Néphadsereg is szerepet vállalt. A magyar katonák 32 dél-vietnami ellenőrző ponton, valamint a saigoni központban szolgáltak. Feladatuk a tűzszünet betartásának felügyelete, a tűzszünetsértések kivizsgálása, a fogolycserék ellenőrzése és a leszerelés felügyelete volt. Összesen három magyar kontingens vett részt ebben a munkában, így mintegy 750 magyar katona szolgált a misszióban. Érdekesség, hogy nemcsak hivatásos állományú tisztek és tiszthelyettesek jártak e minőségben Vietnamban, hanem tartalékos katonák, diplomaták, valamint a különféle rendvédelmi és nemzetbiztonsági szervek tagjai is.

ENSZ- és EBESZ missziók: Iraktól Grúziáig

Az 1990-es évek elején-közepén új szakasz kezdődött a békeműveletek történetében: az ENSZ vezette missziók mellett megjelentek a NATO és az EBESZ irányításával működő missziók is. Az egyik legjelentősebb ENSZ-misszió az Irán-Iraki Katonai Megfigyelő Csoport (UN Iran-Iraq Military Observer Group – UNIIMOG) volt, a világszervezet első, kizárólag fegyvertelen megfigyelő katonákból álló békeművelete. A 26 résztvevő tagállam között helyet kaptak a magyarok is, akik a hidegháborút követően ekkor vehettek részt először ENSZ-műveletben. Az UNIIMOG feladata az 1980-1988 közötti irak-iráni háborút lezáró tűzszünet helyszíni ellenőrzése volt. Az első, 15 tisztből álló magyar kontingens 1988. augusztus 16-án érkezett meg iraki állomáshelyére, és végül összesen három magyar kontingens – 46 honvédtiszt – szolgált az ázsiai országban. A missziót az ENSZ 1991 februárjában szüntette be, mert Irak az előző év augusztusában lerohanta Kuvaitot. Az iraki mellett számos ENSZ által vezetett békeműveletben voltak még jelen katonáink: – a teljesség igénye nélkül – szolgáltak magyar képsapkások az ENSZ Namíbiai Átmenetet Segítő Csoportjában (UN Transition Assistance Group in Namibia – UNTAG), a világszervezet angolai és mozambiki missziójában, vagy éppen az EBESZ grúziai tényfeltáró csoportjában.

A legismertebb ENSZ-misszió: UNFICYP

A világszervezet által működtetett békeműveletek közül a „legrégebbi" jelzőt az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Missziója (UN Peacekeeping Force in Cyprus – UNFICYP) érdemli ki. Az első kéksapkások 1964-ben érkeztek a Földközi-tengeri szigetre, ahol feladatuk a görög és török ciprióták között kirobbant alkotmányos válság utáni rendfenntartás volt. Sajnos az ENSZ békefenntartók sem tudták megakadályozni az 1974-es görög katonai puccsot, majd az azt követő török inváziót, ám a harcok beszüntetése után létrehozott 180 kilométer hosszú ütközőzónát – az ENSZ terminológiájával: Zöld Vonal (Green Line) – a mai napig a nemzetközi békefenntartók felügyelik. A magyar szerepvállalás 1993 augusztusában kezdődött négy katonai megfigyelővel, majd 1995 novemberétől már 29 fős magyar szakasz szolgált a kettéosztott szigeten. Jelenleg 77 magyar katona teljesít szolgálatot az ütközőzóna 4-es szektorában, szlovák vezetéssel.

Téglavörös barett-sapkában: MFO

A világszervezettől elkülönülő, ám általa is támogatott békeművelet a Többnemzetiségű Erők és Megfigyelők (Multinational Forces and Observers – MFO), amely az 1979-es Camp David-i békeszerződés ellenőrzésére, a három aláíró fél – azaz Egyiptom, Izrael és az Egyesült Államok – által 1981. augusztus 23-án létrehozott független békefenntartó erő. Az ENSZ békefenntartók búzavirágkék sapkájától jól megkülönböztethető, téglavörös barettet viselő MFO állomány létszáma jelenleg 1600 fő körül van; 11 ország katonai (és rendőri) kontingense, valamint két állam kiszolgáló személyzete alkotja. Feladatai közé tartozik a békeszerződésben létrehozott biztonsági zónák folyamatos ellenőrzése, valamint a csapatmozgások megfigyelése és jelentése. Hazánk 1995-ben csatlakozott a Sínai-félszigeti MFO-hoz, a Magyar Honvédség jelenleg 26 fős katonai rendész kontingenssel, valamint tizenöt tagú rendőri csoporttal járul hozzá a misszióhoz.

Sikertörténet a Balkánon (1.): Bosznia-Hercegovina

A magyar békefenntartás történetének egyik nagy sikerű fejezete a Bosznia-Hercegovinában zajló műveletekben való részvétel. A ’90-es évek első felének európai eseményeit meghatározó délszláv háborút lezáró daytoni egyezmény aláírását követően rövid időn belül megjelentek a NATO vezette nemzetközi békefenntartó erők Bosznia-Hercegovinában. Az első évben Boszniai Béketeremtő Erők (Implementation Force – IFOR) néven működő misszióhoz a Magyar Honvédség egy műszaki kontingenssel járult hozzá. A horvátországi Okucaniba – Bosznia-Hercegovina határára, a Száva folyó közelébe – 1996 januárjában kitelepült magyar alakulat legfőbb feladata a háborúban megrongálódott vagy megsemmisült hidak, vasutak és közutak felújítása, újjáépítése volt. Emellett akna- és vízkutatási, valamint víz alatti felderítési munkálatokat is végeztek a magyar műszaki katonák. A műszaki kontingens a béketeremtő erő békefenntartó erővé (Stabilization Force – SFOR) átalakulása után is végezte munkáját, egészen 2002. április 30-ig. A magyar alakulat ezt követően katonai rendfenntartó kontingensként folytatta tevékenységét, immár Szarajevóban, egészen 2007-ig, amikor a misszió vezetését a NATO-tól az Európai Unió vette át. Jelenleg az EU vezette ALTHEA misszióban mintegy 160 katonából álló magyar kontingens szolgál. Az egység műveleti százada a misszió békefenntartó alakulatának, a Többnemzeti Zászlóaljnak (Multinational Battalion – MNBN) része, osztrák és török katonákkal együtt.

Sikertörténet a Balkánon (2.): Koszovó

Szlovénia, Bosznia-Hercegovina és Horvátország véres, ámde mégis sikeres elszakadását látva a ’90-es évek végén egy újabb volt Jugoszláv tagköztársaság, Koszovó döntött a függetlenedés mellett. Ezek a törekvések azonban fegyveres harccá fajultak, s az etnikai tisztogatással is felérő szerb katonai akciókat csak a NATO 78 napig tartó bombázása tudta megszüntetni. Slobodan Milosevic akkori szerb elnök 1999. június 3-án írta alá azt a békemegállapodást, amelynek értelmében a szerbek kivonultak Koszovóból, s helyükre a 39 ország körülbelül 50 ezer katonája alkotta Kosovo Force (KFOR) vonult be, hogy a békeszerződés értelmében biztosítani tudja fegyverszünetet és a menekültek hazatérését. A Magyar Honvédség a műveletek kezdete óta jelen van a KFOR-ban. 1999 júliusa és 2005 decembere között Pristinában működött az Őr- és Biztosító Zászlóalj, amelynek feladata a KFOR főparancsnokság őrzésvédelme volt. A magyar katonák 2006-ban települtek át a nyugat-koszovói Pecbe, ahol a többnemzeti alkalmi harci kötelék részeként szolgáltak. Jelenleg – ismét Pristinában – a KFOR harcászati tartalék zászlóaljban, portugál békefenntartókkal közösen dolgoznak a magyar békefenntartók. Emellett számos, úgynevezett egyéni törzsbeosztást is ellátnak a magyar katonák a KFOR-ban.

A legveszélyesebb: Afganisztán

Fennállásának legnagyobb békefenntartó misszióját vezeti jelenleg is a NATO Afganisztánban. A Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (International Security Assistance Force – ISAF) 2002. február 10-én kezdte meg működését. Kezdetben a nemzetközi erők tevékenysége csak a fővárosra, Kabulra és térségére korlátozódott, az ISAF katonái azonban fokozatosan átvették a vezető szerepet az ország többi részében is. Magyarország 2003 januárjában kapcsolódott be az afganisztáni misszióba. Azóta számos néven szolgált kisebb-nagyobb magyar katonai kontingens az ázsiai országban. A legismertebb a Tartományi Újjáépítési Csoport, amely 2006 októbere és 2013 márciusa között volt felelős a Baghlan tartományban zajló újjáépítési munkálatokért. Természetesen a PRT mellett számos magyar kontingens végzett és végez a mai napig is fontos munkát Afganisztánban – mentorcsoportok, különleges műveleti csoportok, őr- és biztosító kontingens öregbíti Magyarország és a Magyar Honvédség hírnevét. Az ISAF-misszió a Magyar Honvédség történetének legveszélyesebb külföldi szolgálata, az elmúlt években hét katona halt hősi halált a műveleti területen.

(További Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)