Nagy csokor mélylila orgona anyák napjára

Az is élénken megmaradt bennem, amikor az általános iskolai anyák napi ünnepségeken, egymást követő három évben szavaltam el József Attila Mama című versét. És ilyenkor persze mindig felcsendült Koncz Zsuzsa Mama kérlek című, könnyfakasztó-szívszorító örökzöldje is. Aminek üzenetét természetesen csak felnőtt fejjel értettem, érthettem meg.

Édesanyám néhány éve még csak mosolygott, amikor május első vasárnapján egy nagy csokor mélylila orgonával köszöntöttem. „A kertek alól szereztem" – mondtam akkor, ám azóta nálunk már hagyománnyá vált, hogy az ilyentájt pompázó-illatozó tavaszi virággal keltem fel anyák napja reggelén. Természetesen így lesz ez ma is. S őszintén remélem, hogy ma minden anyuka kap egy szál virágot, vagy egy csokor orgonát gyermekétől.

Tudom, vannak olyanok, akik nem köszönthetik személyesen édesanyjukat, mert vagy csak az emléke él már, vagy mert ezen a napon is több száz, több ezer kilométerre vannak a szülőhazától, a szülőanyától.

Jelenleg is csaknem ezer magyar katona szolgál békefenntartóként a világ válságövezeteiben, öt kontinens tucatnyinál is több országában. Õk legfeljebb gondolni tudnak ma az édesanyjukra.

A családtól messze lenni mindig nehéz, de az ünnepek alkalmával még kínzóbb elviselni szeretteink hiányát.

Remélem, azok, akik ma Afganisztánban, Koszovóban, Szarajevóban, Cipruson, a Sínai-félszigeten, Libanonban, Irakban, Grúziában, vagy éppen a Nyugat-Szaharában szolgálnak, ha nem is beszélni, de legalább gondolni tudnak az édesanyjukra.

És gondolatban egy nagycsokor, mélylila orgona mellé két hatalmas csókot is adnak annak, akit a legtöbb szeretet kell, hogy megillessen az életben.

Anyu, sok puszi neked is. És persze nálam van az orgona is!