Az izgalom és az öröm percei

A két miskolci, Babinszki Erika és Hermeczi József a rádióműsor után egy autóban utazott hazafelé, amikor sikerült elérni őket.

– A családom nagyon örült, szinte azonnal elkezdtek sms-ekkel bombázni. Mindenki azt kívánta, hogy épségben érjünk ki, és jöjjünk is vissza. Tisztában vagyok vele, hogy veszélyes lesz odakinn, de már nagyon várom – mondta Erika, aki elárulta azt is, hogy az utazás előtt még feltétlenül vennie kell egy-két kendőt, azt ugyanis eddig még nem sikerült beszereznie.

– Amikor meghallottam a nevem, nagyon megkönnyebbültem, de egy kicsit el is szomorodtam, hogy Zoltán, akivel az elmúlt néhány hét során sikerült jó barátságot kialakítanom, nem jöhet velünk. Aztán szerencsére a miniszter úr folytatta a névsorolvasást, s kiderült, mind a négyen mehetünk – emlékezett József a stúdióban történtekre, majd elmesélte, hogy az utazásig még mindkét munkahelyén minden munkáját be kell fejeznie, éppen ezért az elkövetkező néhány nap eléggé pörgős lesz a számára. És természetesen még vásárolni is el kell mennie.

– A kedvesem sírt, amikor meghallotta, hogy megyek, a szüleim azonban nyugodtan fogadták a hírt. Biztosan életre szóló élmény lesz. Hiszen katonai géppel utazunk, egy katonai támaszpontra és ráadásul Afganisztánba. Ebből a három dologból egyiket sem tudtam volna saját erőmből a közeljövőben megvalósítani – árulta el a fiatalember.

– Nagyon nagy kő esett le a szívemről, örülök, hogy mind a négyen kijutunk – mondta érdeklődésünkre.
Természetesen még neki is rengeteg teendője van az utazásig. E-mail-ben mindannyian kaptak egy listát a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs és toborzó főosztályától. Ez a jegyzék tartalmazza, hogy mit kell és mit tilos magukkal vinniük. Amikor hívtuk Zoltán éppen egy gyógyszertárban járt, hogy különféle fertőtlenítő szereket és pirulákat vegyen magának az útra. De természetesen még nagyon sok mindent kell beszereznie az indulásig.

– Nagyon boldog voltam és vagyok még most is. Valójában a könnyeimmel küszködtem, amikor meghallottam a jó hírt – mondta Mariann, aki elárulta azt is, hogy édesanyja a döntés előtti este megjósolta: mind a négyen utazni fognak. Akkor még nem hitt neki, de nagyon örül, hogy végül mégis igaza lett.
Mariann szülei egyébként egészen addig féltették az ifjú hölgyet, amíg a szolnoki kiképzéskor számukra is bebizonyosodott: a kalandvágyó leányzót profi katonák védik majd Afganisztánban. Persze még ma sem nyugodtak teljesen, de azért boldogok, hogy a lányuk részt vehet élete legnagyobb kalandján.

Az utazásra önként jelentkezett négy fiatal ma este egy vacsorára is hivatalos. Ezen Szekeres Imre mellett Bochkor Gábor és Boros Lajos is részt vesz. Feltehetően ekkor is sok, az utazásukkal kapcsolatos fontos információkat tudnak majd meg az Afganisztánba készülő fiatalok.

Fotó: Tóth László