A Juta-domb hőseire emlékeztek

A Juta-dombnál vívott ütközetben az 51. Honi Légvédelmi Tüzérosztály alegysége, az őket kiegészítő tüzérüteg, a 31. Lövészezred 3. százada és a pesterzsébeti, valamint a soroksári nemzetőrök vettek részt. Az összecsapás résztvevői bebizonyították, hogy méltó utódai a magyar történelem hőseinek, akik ha kellett, a túlerővel szemben is készek voltak felvenni a harcot – hangsúlyozta.

A forradalom olyan gátakat tört át, amelyek addig a szinte börtönné változtatott ország lakóit tartották távol az igazi demokráciától. A Rákosi-rendszer ugyanis mindent megtett, hogy a demokratikus törekvéseket gúzsba kösse, ezért nem meglepő, hogy a forradalom a magyar polgárok többségét megérintette, s az emberek változást akartak – fogalmazott a dandártábornok. A néphadsereg nehéz helyzetbe került a forradalom kitörésekor: a gyakran egymásnak ellentmondó parancsok között az alakulatok magukra maradtak, s a felkelők ellen is fordíthatták volna a fegyvereiket. Végül azonban egyértelműen Nagy Imre kormánya mellé álltak.

„Az 1956-os forradalom nemcsak az országot alakította át, hanem talán a legfontosabbat is: az emberek, a katonák lelkét is megérintette és megreformálta" – mondta Baráth Ernő.

A dandártábornok szavai szerint a forradalom leverését követő megtorlásban a kivégzettek tizede katona volt, a kivégzett huszonnégy katona közül heten a Juta-dombnál vívott összecsapásban való részvételük miatt kerültek vérpadra, és még további négyüket ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre. „A rájuk kimondott ítélet szimbolikusan annak a hadseregnek is szólt, amely azonosult a forradalom eszméjével" – fűzte hozzá.

A beszéd után a résztvevők megkoszorúzták a főváros XXIII. kerületében, a Helsinki út 105. szám alatt lévő emlékművet. A fekete kőből kifaragott obeliszken egy Kossuth Lajostól származó idézet olvasható: „Nem győztünk, de harcoltunk. Nem törtük meg a zsarnokságot, de feltartóztattuk. Nem mentettük meg a hazánkat, de védelmeztük."

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária