A Kupola semmit nem változott

Ez a bevonulás azonban jelentősen különbözik azoktól, amiket a laktanya kerítése mellett álló hatalmas platánfák az elmúlt évtizedekben láthattak. A mostani ugyanis az első alkalom, hogy önkéntes műveleti tartalékosok érkeztek a nagy múltú helyőrség laktanyájába.

Bőrönddel, utazótáskával, hátizsákkal várakoznak sorukra a tartalékosok. Nyugodtan veszik tudomásul, hogy az adategyeztetés időigényes munka. Jól látszik: a türelem és a fegyelem a vérükben van, ami nem véletlen, hiszen szinte valamennyien több évtizedet szolgáltak le a seregben, vagy más „egyenruhás" szervezetnél. Sokan közülük jó barátok, akik egykoron együtt szolgáltak, vagy éppen együtt tanultak a főiskolán, akadémián…

Zokni, esővédő, „kanálgép"…

„A mai napra csak olyan önkéntes tartalékos katonák kaptak behívóparancsot, akik már rendelkeznek valamilyen katonai előélettel" – mondja Vanyur Tibor ezredes. Az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság (MH HKNYP) parancsnokával a laktanya egyik központi létesítményében, a mindenki által csak Kupolának hívott háromszintes épületben találkozunk. A parancsnokság munkatársai itt újra egyeztetik a bevonulók adatait, majd a tartalékosokra orvosi vizsgálat is vár. Aki egészséges, az már mehet is a személyi felszerelés-kiegészítő pontra.

E „szép" névvel illetett helyen – egészen pontosan a Kupola színháztermében – vehetik át egyenruháikat és egyéb felszereléseiket az önkéntes műveleti tartalékosok. A málhazsákba a gyakorlónadrág, a zubbony, a sapka valamint a mikádó mellé pólók, zoknik is kerülnek, és még ugyanide be kell férnie a rohamsisaknak, az esővédőnek valamint a „kanálgépnek", azaz a katonai étkészletnek is. A méretében legnagyobb felszerelést, a Levente-hálózsákot pedig kézben kell vinni…

A felszerelés-kiegészítő pontra tart Hajduk Zoltán nyugállományú őrnagy is, aki utolsó beosztásában az egykori Egészségügyi Kiképző Központ megbízott törzsfőnöke volt. Mint mondja: 2007-ben azért kellett elhagynia a katonai pályát, mert az alakulat megszűnt és nem tudtak számára megfelelő beosztást találni. De már akkor azon gondolkodott, hogy „miként tudna visszatérni a a laktanyai világba". Idén, az önkéntes műveleti tartalékos rendszer létrehozásával lett erre lehetősége.

„Megbízott törzsfőnökként a kiképzésért is én voltam felelős a fővárosi Tünde utcai kiképző bázison, így kíváncsian várom, milyen foglalkozások várnak ránk. Biztos vagyok benne, hogy sok minden változott az elmúlt öt évben" – meséli, majd azt is hozzáteszi: szeretne több régi kollégával-baráttal is összefutni a tatai laktanyában eltöltött tíz nap alatt.

Minden kődarabnak ismerősként köszön

„A Kupola semmit nem változott, itt minden olyan, mint egykoron volt" – mondja Dományi Sándor nyugállományú százados, aki 2007 decemberében a dandár logisztikai főnökségéről, műszaki-logisztikai tiszti beosztásból ment nyugdíjba. A tiszt 1988-ban ebben a laktanyában kezdte katonai pályafutását, ahogy fogalmaz „minden épületnek, minden kődarabnak ismerősként köszön".

A kiképzésen rájuk váró feladatoktól egyáltalán nem fél. „Csapattisztként, alegységparancsnokként számtalanszor végigcsináltam mindezt, így nem hiszem, hogy meglepetés érne az elkövetkező napokban" – teszi hozzá.

Sándor Zsolt dandártábornokkal, a tatai alakulat parancsnokával együtt ellenőrzi a bevonulást Szentes Gábor alezredes, a tartalékosok kiképzéséért felelős zászlóalj parancsnoka is. Mint elárulja: a dandártól és a szolnoki 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóaljtól összesen 110 katona foglalkozik majd az elkövetkező tíz napban a most bevonulók kiképzésével. „Természetesen lesznek tantermi foglalkozások is, de a kiképzések nagy része a gyakorló- és a lőtéren zajlik majd" – mondja az alezredes, akitől megtudjuk azt is, hogy az öt kiképző századra osztott állomány október 4-én tesz ünnepélyes – és nyilvános – katonai esküt.

A zászlóaljparancsnokkal a katonák napirendjéről is szót ejtünk: a kiképzési nap 7 órakor kezdődik és 16 óráig tart. Foglalkozások délelőtt, illetve ebéd után is lesznek, és aki a közelben lakik, az estére hazamehet. Akik viszont nem tudják megoldani a mindennapi bejárást, a laktanya két épületében, 10-12 ágyas kapnak elhelyezést.

Körletszemle

A 16-os épület 125-ös körletében már a szekrényébe pakol Kovács Gyula Zsolt nyugállományú őrnagy, aki az egykori szárazföldi parancsnokság személyügyi főtisztjeként 2006-ban ment nyugdíjba. Mint mondja: azóta „talán ha kétszer" járt laktanyában, így igazán jólesik neki, hogy ismét „azt a levegőt szívja, amit előtte oly sok éven keresztül".

„Tatára annak idején sokat jártam ellenőrizni, most azonban úgy is megismerhetem a laktanyát, ahogy eddig még soha nem láttam" – mondja nevetve, miközben azt sem titkolja: kíváncsi arra, hogy még mire képes, és az elkövetkező tíz napot kihívásként kezeli. Aztán megszemléli a körletet is, ahol az elkövetkező másfél hetet tölti majd: vaságy, méregzöld lópokróc, pozdorjából sajtolt „katonaszekrény" és természetesen a stoki. Semmi sem hiányzik!

A közel ötszáz bevonuló közül harminchatan hölgyek. Néhányuk még soha nem járt a tatai laktanyában, viszont akad köztük olyan is, aki élete nagy részét töltötte a kerítés mögött. Szalóki Sándorné – azaz ahogy a dandárnál mindenki ismeri, Brigi – tizenegy éve fejezte be aktív katonai pályafutását, főtörzsőrmesterként. Igazi katonacsalád az övék, akkor férjével szolgáltak együtt Tatán, azóta pedig már lányukból lett több éves tapasztalattal rendelkező altiszt, aki most éppen Koszovóban szolgál. „Remélem, a régi kellemes emlékeket idézi fel bennem az elkövetkező tíz nap" – bizakodik Brigi, majd elnézést kér, de mennie kell, hogy átvegye ruháit és felszereléseit.

Fotó: A szerző felvételei