A szelfizést is rezzenéstelen arccal kell elviselniük

„Mi alapvetően díszelgők vagyunk, de a katonák hivatalos beosztásának megnevezése lövész, így évente többször kijövünk a lőtérre, hogy ennek a kötelességünknek is eleget tegyünk" – magyarázza a pár perces „tűzszünetben" Zsolnai Tamás alezredes, a díszzászlóalj parancsnoka, majd mosolyogva hozzáteszi: „a díszelgőkatonák főként a lőporszagban és fegyverdurranás közben érzik magukat igazán katonának." Ezúttal négyféle lőgyakorlatot hajtanak végre gépkarabéllyal és pisztollyal.

Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység kötelékébe tartozó Honvéd Díszzászlóalj lassan három éve, 2012. január 1-jétől ezzel a névvel hajtja végre feladatát. A történelmi jogelőd szervezetek egészen 1741-ig vezethetők vissza.

Az alezredestől megtudjuk, hogy a díszzászlóalj katonái az állami protokolláris feladatokon kívül − egyebek mellett − ellátják a nemzeti lobogó fel- és levonását, illetve a nemzeti gyásznapon annak félárbocra eresztését. Ugyancsak fontos feladatuk a külföldi állami és katonai vezetők katonai tiszteletadással történő fogadása. Emellett jelentős szerepet vállalnak az emlékművek és egyéb kegyeleti helyek koszorúzásánál is.

„A díszzászlóaljnak van egy különleges díszelgőcsoportja, ők az alapfeladatokon kívül zenére begyakorolt, akrobatikus elemekkel nehezített bemutatókkal színesítik az egyes katonai és társadalmi rendezvényeket, valamint más országok meghívására a nemzetközi eseményeket is" – meséli a parancsnok, akitől megtudjuk azt is, hogy a Honvéd Koronaőrséghez és a Honvéd Palotaőrséghez hasonlóan a Honvéd Díszzászlóaljba jelentkezőknek is számos követelménynek kell megfelelniük. Az egyik ilyen az arányos testalkat, de ugyancsak elvárás a minimum 180 centiméteres testmagasság, sőt a díszelgőjelöltnek látható helyen nem lehet tetoválása, és meg kell felelnie a legszigorúbb, az úgynevezett T4-es testnevelési követelményeknek is. Ráadásul az is fontos, hogy fegyelmezett, jó állóképességű legyen, továbbá ne viseljen szemüveget.

A különleges díszelgőcsoport katonáinak mindezek mellett „még egy picit ügyesebbnek is kell lenniük", hiszen a bonyolult koreográfia nem mindenkinek megy. Éppen ezért ide a jelentkezés önkéntes alapon történik, „az ügyesebb, jobb képességű katonák közül választunk" – részletezi az alezredes.

A Honvéd Díszzászlóalj rendszeresített létszáma százhatvankilenc fő, a különleges díszelgőcsoport pedig tizenkét katonából áll, bár a bemutatóprogramokat általában nyolcan hajtják végre.

Zsolnai Tamástól megtudjuk, a díszelgőkatonák nappali munkarendben, heti negyven órában dolgoznak, azonban vannak olyan feladatok, amelyek ellátása speciális munkaidőt követel, ilyen például Magyarország lobogójának protokolláris díszőrsége. „Az év 365 napján, reggel fél kilenc és délután fél hét között nyolc díszőr, páronként, óránkénti váltásban hajtja végre ezt a feladatot, az időjárási viszonyoktól függetlenül" – emeli ki az alezredes, akitől megtudjuk azt is, hogy mindeddig még nem jelentkezett nő a díszzászlóaljba.

Másfél óra mozdulatlanul

„Megtiszteltetésnek tartom, hogy viselhetem a díszelgőegyenruhát, és büszkeséggel tölt el, amikor kiállok benne a csapatzászló vagy a magyar lobogó mögé, esetleg az emberek elé" – mondja Hajós László törzsőrmester, aki 2009. szeptember 1-je óta tagja a zászlóaljnak. László, ha éppen nem díszeleg, két kisfia fociedzésén lazít. „Nekem az a pihenés, ha a gyerekeimmel vagyok és láthatom őket focizni. Amint letelt a munka, csak a családomra koncentrálok " – meséli.

Elárulja: utoljára november 4-én, az 1956-os forradalom leverésének évfordulóján, a zászló felvonásánál, majd félárbocra eresztésénél látott el díszelgőfeladatokat. Mint mondja, a díszelgésben a legmegterhelőbb az állás. „Van olyan esemény, amikor folyamatosan, mozgás nélkül akár másfél órát is állnunk kell, ilyenkor az úgynevezett kényszertesthelyzetben nagy megterhelést kap az ember dereka, térdízülete és a hátizma is" – avat be a részletekbe.

Tóth Tamás őrvezető a három hónapos alapkiképzést követően, 2012. február 27-e óta díszelgőkatona. Miután a Honvéd Díszzászlóaljhoz került, további tizenkét hetes szakkiképzés várta, ahol elsajátította a díszelgési feladatokhoz szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. „Büszkeséggel tölt el, hogy a Honvéd Díszzászlóaljnál szolgálhatok, mert közvetlen kapcsolatba kerülhetek hazai és külföldi állam- és kormányfőkkel, katonai felső vezetőkkel és magas rangú társadalmi személyekkel is" – meséli az őrvezető. Azt is elárulja, hogy díszelgés közben nagyon sok mindenre lehet gondolni: például az ember tervezheti a jövőjét, vagy csak úgy elmerülhet a saját gondolataiban. Azt is megtudjuk, hogy amikor a Kossuth téren, Magyarország lobogója előtt látja el díszőri feladatát, a turistákat szokta figyelni. „Vannak olyan külföldiek, akik próbálnak minket megnevettetni, de nem sikerül nekik. Mostanában azonban egyre gyakrabban szelfiznek velünk a turisták, és természetesen nekünk ezt is rezzenéstelen arccal kell elviselnünk" – mondja mosolyogva.

Tamás jelentkezett a különleges díszelgőcsoportba is, ahol elsajátította a fegyverforgatás „csínját-bínját". „Eleinte puhább, füves talajon gyakorlófegyverrel átvesszük az alapdobásokat, majd amikor már biztosabb magában az ember, akkor jöhet a beton, ahol begyakoroljuk a különböző koreográfiákat" − mondja, hozzátéve: gyakran lépnek fel külföldi rendezvényeken is. Tavaly Prágában voltak, idén decemberben Lengyelországba mennek. „Ahhoz, hogy egy összeszokott, ügyes csapatot kapjunk, nagyon fontos a bizalom. Persze az se rossz, ha nem félünk a fegyvertől. Az SZKSZ öntöltő gépkarabély közel négy kiló, így talán ami a legfontosabb, az a sok-sok gyakorlás" – avat be a részletekbe. Azt is elárulja, hogy amikor idejük engedi, összedugják a fejünket és új koreográfiákat találnak ki. „Aztán jöhet a gyakorlás, mert nagyon sok fellépésünk van, előfordul, hogy hetente kétszer is megmutatjuk, mire vagyunk képesek" − meséli.

Fotó: Galovtsik Gábor és archív