Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Bátorság? Bizalom?

Szöveg: Csillag Anita szakaszvezető |  2015. február 13. 7:26

Izgatottan szorongatom a fényképezőgépemet, miközben egy 88-as ejtőernyős katonát faggatok az ugrás élményeiről és a biztonságos földet érésről. A felszereléseik ellenőrzése után indulásra készen állnak, mindenki nyugodt és türelmesen várja a gép érkezését, úgy tűnik, csak az én tenyerem izzad …

1595987729

Zajt hallunk a távolból, majd a hang erősödésével feltűnik a Mi−8-as helikopter. Ilyenkor megremeg az ember gyomra, de a katonák tudják feladatukat, és egyes oszlopban indulnak el a gép felé. Velük tartok én is…

A helikopterbe érve mindenki elfoglalja a helyét, és várjuk, hogy elemeljen minket a gép. Közben nyugtalanul folytatom a faggatózást: „Bíznom kell a saját ügyességemben, valamint hogy az általam vagy a társaim által előkészített eszközök, az ernyő ott és akkor tökéletesen működni fog. Elengedhetetlen a lélekjelenlét, hogy zuhanás közben is tudjam, mikor, melyik másodpercben mit kell tennem ahhoz, hogy biztonságban érjek földet" – mondja a már ugrásra kész katona, miközben nyílik az ajtó, és az ugrató parancsára egyesével elhagyják a gépet.

A legtöbb ember ilyenkor a bátorságra gondol először, az ugrás első feltétele azonban mégis a bizalom. Természetesen kell hozzá kitartás, ügyesség és tudás is, hiszen vannak alapismeretek és fogások, melyeket el kell sajátítani. Ők azok az emberek, akik bátrabban élnek, mint társaik. Az ejtőernyőzés tartást ad a katonáknak: megtanulták legyűrni a félelmüket, és vészhelyzetben is józanul gondolkoznak. Éles harchelyzetben is mindig számítani lehet rájuk, amit számos missziós parancsnok is meg tud erősíteni.

1595987729

„Nem igaz, hogy egy idő után elmúlik a félelem. Ha igen, akkor ott nagy baj van. Talán csak más formát ölt már, nem klasszikus félelemként, hanem felelősségteljes gondolkodásként jelenik meg. Erre szükség van ahhoz, hogy mindig, minden alkalommal használjuk az eszünket, hogy ne váljunk vakmerővé, hogy fáradtságunk dacára tizedszer is leellenőrizzük a felszerelést. Mert ha baleset van, az szinte az esetek száz százalékában emberi hiba vagy mulasztás miatt következik be. Egy ejtőernyősnek viszont tér az ég, egy közeg, ami körülölel, felszabadít, teret ad a zuhanáshoz, egy tér, ahol kiélheti a szenvedélyeit. De azt is mondhatom, olyan ez, mint a pilótáknak is az ég: szerelem. Sőt, lehet, hogy sokan túlzásnak érzik, de olyan ez, mintha szeretkeznénk a végtelen éggel. A pilótákat is, és minket, ejtőernyősöket is ugyanaz a szenvedély hajt, csak ők gépeik oltalmában, mi pedig közvetlenül a testünkkel repülünk."