Befutottak Kobaridba, ahol dédapáink vére folyt…

Száz évvel ezelőtt, 1917. október 24-én vette kezdetét az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Birodalom haderejének együttes ellentámadása Olaszország hadseregével szemben, amely később a caporettói áttörés címen került be a hadtörténelembe. Napra pontosan az áttörés századik évfordulóján futott be Kobaridba – egykori nevén Caporettóba – a kaposvári MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred, valamint az MH 54. Veszprém Radarezred állományából kilenc hivatásos és szerződéses, valamint egy önkéntes műveleti tartalékos katona, akik október 11-én Budapestről, a Hősök teréről indultak útnak, hogy váltásokban tejesítsék az 1023 kilométeres emlékfutást.

Mielőtt még elkezdődtek volna a megemlékezések, dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) parancsnoka a honvedelem.hu érdeklődésére a Kolovrat hegygerincen, az első világháborús emlékhelyen idézte fel a száz évvel ezelőtti eseményeket. „Tizenegy nagyon súlyos veszteséggel járó isonzói csata után a tizenkettediknek sikerült áttörni az olasz védelmi vonalat. Ennek legerősebb pontja volt a Kolovrat hegy, az olasz védelem kulcsa" – ismertette az ezredes, majd beszámolt a sikeres, győztes csatáról is. Kiemelte: a magyar és a német csapatoknak huszonnégy óra alatt sikerült elfoglalniuk ezt a magaslatot.

Kovács Vilmos hangsúlyozta: az emlékfutás egyik célja az volt, hogy ne csak katonai berkeken belül emlékezzenek meg az eseményekről, hanem civilekkel is megismertessék ezen történelmi időszakot. „Nagyon sokan csatlakoztak a futókhoz, mind a 82 magyar és 73 szlovén településen is, sőt, ahol volt első világháborús emlékmű, ott a katonák megálltak és főhajtással tisztelegtek a hősök előtt" − mondta az ezredes.

Tolminban, a Kobaridtól alig húsz kilométerre található településen október 24-én, délután kezdődött a megemlékezéssorozat. Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter nevében dr. Kovács Vilmos ezredes és Dávid Andor, a ljubljanai magyar nagykövetség misszióvezető-helyettese helyezett el koszorút az első világháborús német temetőben, az osztrák−magyar temetőben, illetve a kobaridi olasz katonák osszáriumánál is.
A koszorúzásokat követően a Kobaridi Múzeum előtt hatalmas tapssal várták a futókat, akikhez a városban civilek és a HM HIM katonái is csatlakoztak.

Az 1023 kilométert lefutott katonákat elsőként Robert Kavčič, Kobarid polgármestere köszöntötte. Őt Dávid Andor követte, aki tolmácsolta Szilágyiné Bátorfi Edit ljubljanai magyar nagykövet üzenetét. „A centenáriumi programokon feltárultak a családi archívumok, a hadtörténészek pedig ezekből is építkezve, valamint a katonai archívumok és magángyűjtemények segítségével minden korábbinál pontosabb képet tárnak elénk az ezen a festői vidéken testet öltött tizenkét pokolról" – idézte a ljubljanai magyar nagykövetség misszióvezető-helyettese.

Samo Bevk, a Szlovén Védelmi Minisztérium miniszteri tanácsadója is köszöntötte a megjelenteket. Mint mondta: a front 93 kilométer hosszan húzódott szlovén területen. „Hatalmas pusztítást hagyott maga mögött; a hősi temetőkben és az osszáriumokban 190 ezer, más források szerint 300 ezer elesett katona nyugszik" – hangsúlyozta a tanácsadó. Hozzátette: a szlovéneknek az isonzói front vége a területükön zajló csatározások végét is jelentette. Mint mondta: „meggyőződésem, hogy ez a kobaridi csatának szentelt futás még inkább megerősítette a hadseregeink és népeink közötti barátságot."

Samo Bevk szavai után a német és az olasz delegáció ünnepi gondolatai következtek. Végezetül Nevelős László alezredes, a futócsapat vezetője is szólt a megjelentekhez. „Akikre most emlékezünk, a mi elődeink, a mi hősi halált halt tiszteletre méltó eleink, akik férfiakként, katonákként életüket áldozták a mi jövőnkért" – zárta a beszédek sorozatát az alezredes. 

A rendezvény emlékérmek átadásával folytatódott: Dávid Andor akasztott a futók nyakába egy-egy érmet, ezzel is elismerve, hogy sikeresen teljesítették a nem mindennapi távot. Dr. Kovács Vilmos ezredes pedig emlékplaketteket adományozott  a futáson részt vett katonáknak, illetve többek között a Put Miru alapítványnak is, akik segítették, támogatták és leszervezték, hogy Szlovéniában is akadálymentesen tudjanak futni a futók.

Nevelős László alezredes a honvedelem.hu érdeklődésére összefoglalta az elmúlt két hetet. Mint mondta: mozgalmas, eseményekkel teli napok állnak a hátuk mögött. „Kicsit fáradtak vagyunk, de jó érzéssel futottuk végig ezt az 1023 kilométert."

„Dédapám két évig szolgált ezen a fronton, így az ő emlékére is futottam" – mondta Singlár László főtörzsőrmester, a kaposvári rendészcsoport egyik katonája. Hozzátette: az egész családja várja, hogy fényképekről megmutassa, merre harcolt a dédapja.

Jože Šerbec, a Kobarid Múzeum igazgatója kérdésünkre elmondta: nagyon jó a kapcsolatuk a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal, számos közös kiállítást szerveztek. Az ilyen centenáriumi rendezvényekhez pedig csak csatlakozni lehet és kell is. „Nem elengedőek csak a megemlékezések, hanem emlékeztetni is kell az embereket arra, hogy micsoda félelmet jelentett a háború. Ahhoz, hogy hitelesen tudjunk emlékezni katonáink erőfeszítésére és szenvedéseire, nekünk is ejtenünk kell néhány izzadságcseppet" – hangsúlyozta az igazgató.

Az Osztrák−Magyar Monarchia első világháborús történetének egyik legsikeresebb és legkiemelkedőbb haditette volt a caporettói áttörés. A Nagy Háború olasz frontján a harcok két éve alatt százezrek haltak meg mindkét oldalon. Róluk emlékezett meg e sportesemény, a Centenáriumi emlékfutás a hősökért.

Az eseményeken részt vett a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár is.

Fotó: Rácz Tünde