Egy napra rakétások lettek

Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2012. május 20. 8:02

„Persze, fiam, nyugodtan felmászhatsz arra a tankra” – mondta engedélyezően bólogatva egy kerek arcú, mosolygós apuka, aki szakértő szemmel figyelte, ahogy a hétéves forma gyermeke nagy lendülettel felmászik… a KUB légvédelmi rakéta lánctalpas alvázára.

Galéria

1599091564

1599091565

1599091566

1599091567

1599091568

A fenti jelenet az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred május 19-ei nyílt napján játszódott le, s talán kicsit jelzésértékűen mutatja, hogy igenis legalább évente egyszer tényleg szükség van ilyen rendezvényekre. Arra, hogy a katonavárosokban élő, ám a Magyar Honvédség alakulatainak mindennapjairól általában keveset tudó emberek megtapasztalhassák testközelből: hogyan is néz ki valójában a KUB, milyen érzés képzeletben célt keresni a MISTRAL rakétával, vagy éppen mennyire könnyű vagy nehéz célba találni a kézigránáttal.

Persze a bevezető jelenet kivételesnek mondható, mert a győriek, illetve a rakétaezred iránt érdeklődők azért tisztában vannak az alapvető haditechnikai kérdésekkel. Csodálkoznak például azon, hogy a PTSZ harcjármű motorjának lóereje méreteihez képest egészen csekély… A piros barettsapkás rakétás katonák pedig ilyenkor apró részletekbe menően elmagyarázzák, hogy mindez miért is van így; miként a tábori konyha, a híres gulyáságyú működési elve sem maradhat titokban a civilek előtt.

Akadtak olyan érdeklődők is, akik láthatóan és hallhatóan némi nosztalgiával szemlélték a közszemlére bocsátott fegyvereket és harceszközöket.

„Rakétás voltam" – sóhajt egy bácsi, és abban a sóhajban bizony több évtizednyi katonaemlék sűrűsödhetett össze. Az öreg tudja már jól azt is: a kézigránáttal egyáltalán nem könnyű célba találni, még akkor sem, ha ezt nála jóval fiatalabbak próbálják meg.

„Az irányzék jó, de az erő kevés" – általában ez az értékelés hangzott el a foglalkozásvezetőtől.

Akik az idő és az élmények hatására kissé kimelegedtek az alakulótéren, azok elsősorban a hűvösebb és sötétebb belső helyiségben található rakétaindító szimulátor felé vették az irányt. Itt vállról indítható virtuális rakétával kellett ártalmatlanná tenni a légvédelem felé közeledő ellenséges helikoptert, amely a kivetítőn aztán látványos lángtengerbe burkolódzva, annak rendje és módja szerint le is zuhant. Néhány −komoly számítógépes harci tapasztalattal rendelkező − fiatal a sikeres rakétaindítás után azon vitázott, hogy vajon a repülőgép-szimulátor volt-e a jobb, vagy ez – a kérdés végül eldöntetlen maradt.

A honvédségi bemutatók mellett nagyon sokan voltak kíváncsiak a tűzoltóság, a büntetés-végrehajtás műveleti csoportja, illetve a készenléti rendőrség bemutatójára is. Az egyéb statikus látnivalók (például makettek, fotókiállítás, könyves stand) mellett mindenképpen meg kell említenünk a honvédségi nyílt napokon ritkaságszámba menő Tai Ji-sátrat, ahol az érdeklődök többek között korábbi életük valamelyikébe is elutazhattak – már aki a látogatók közül hitt ebben.

Nem készítettünk ugyan a füstölők bódító illatával terhes sátorból kilépőkkel mélyinterjúkat, de könnyen lehet, hogy néhányuk bizony katona volt előző életében. Vagy ha nem, akkor esetleg ezen a nyílt napon kaptak kedvet hozzá. Mert egy napra rakétások lettek…