Együtt ünnepeltek az egykori bajtársak

Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison tartott ünnepség résztvevőit levélben üdvözölte dr. Benkő Tibor vezérezredes. A Honvéd Vezérkar főnök levelében megemlékezett a dicső elődökről és a fegyvernem közel egy évszázados fejlődéséről is, majd a jelen és a jövő feladatait fogalmazta meg.

Az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj, az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóalj, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, valamint a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége által közösen szervezett ünnepi állománygyűlés résztvevői a Honvéd Együttes műsorát követően megkoszorúzták a szolgálat közben életüket vesztett ejtőernyősök emlékfalát, majd egy statikus bemutatón megismerkedtek a helyőrségben állomásozó alakulatok fegyvereivel és technikai eszközeivel.
Az egykori és jelenlegi ejtőernyősökkel együtt ünnepelt többek közt
Sáfár Albert dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság légierő haderőnem főnöke, Szűcs András Péter dandártábornok, a Honvéd Vezérkar felderítő csoportfőnökségének főnöke, dr. Boda József rendőr dandártábornok, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének elnöke, dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja és Kriston István főtörzszászlós, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa is.

Szűcs András Péter dandártábornok tulajdonképp „hazajött" Szolnokra: 1981-ben főiskolai hallgatóként itt ugrott először, majd 1982-től 2001-ig különböző ejtőernyős-beosztásokban szolgált a helyőrségben. A vezérkar felderítő csoportfőnökeként a honvedelem,hu kérdésére elmondta: szilárd meggyőződése, hogy nemcsak múltja és jelene, de jövője is van a katonai ejtőernyőzésnek. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a felderítők, a deszant mint „belépőerő" jelentősen hozzájárul a főerők eredményes harctevékenységéhez.

A találkozó egyik legidősebb résztvevője Vadászi Tibor nyugállományú vezérőrnagy volt, aki az állatorvosi egyetemet hagyta ott azért, hogy ejtőernyős lehessen. Egy felhívásra jelentkezett, 1948. október 1-jén vonult be Szolnokra, az első önálló ejtőernyősszázad alapító tagja volt. Negyvenhat évnyi szolgálat után vonult nyugállományba.

Olenyik Roland szakaszvezető viszont még öt éve sem szolgál, de a jövőjét nem tudná civilként elképzelni. Igazi ejtőernyőscsaládból származik: édesanyja, édesapja, keresztapja, édesapja bátyja mind az ejtőernyős-válogatott kerettagja volt. A fiatalember junior világbajnokként, közel ezer ugrással a háta mögött jelentkezett katonának, jelenleg hajtogatóként szolgál. Mint mondta, megtalálta a számításait, sok lehetősége van ugrani, várja is nagyon az igazi tavaszt, az idény kezdetét − télen elvonási tünetei vannak.

Fotó: Dévényi Veronika