„És testvérekké lettek a halálban!”

A zarándokvonat azon utasai, akik ezen a napon az úgynevezett „olasz túrát" teljesítették, a cerjei kilátónál kezdték egész napos programjukat. Az itt harcolt és elesett katonák emlékére épített, és 2013. szeptember 21-én, a nemzetközi béke napján átadott emlékmű 330 méteres magasságba nyúlik a tengerszint felé; a kilátóból madártávlatból vehető szemügyre az egykori doberdói frontvonal. Az épületben pedig az isonzói frontot bemutató multimédiás kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők.

A San Martino Del Carso nevű településen található múzeum a helyi barlangászcsoport fenntartásában működik. A barlangkutató szakemberek a Doberdó-fennsík ismert és eddig még ismeretlen karsztformáit, barlangjait térképezik fel, valamint kiemelik és mindenki számára megtekinthetővé teszik az itt található első világháborús felszerelési tárgyakat, fegyvereket. E különleges gyűjtemény adja a 2007-ben megnyitott és ingyenesen látogatható múzeum anyagát, amit kíváncsian néztek meg az Isonzó Expressz utasai.

A közeli templomdombon pedig a 4. nagyváradi magyar királyi honvéd gyalogezred emlékgúlájának történetét, valamint az itt lezajlott csaták legfontosabb eseményeit ismertette meg a látogatókkal Rózsafi János történész, hadszíntérkutató, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány munkatársa. Egyebek mellett beszélt a magyar katonák hősies helytállásáról, és arról is, hogy miért kellett feladniuk az itt kiépített védvonalat.

A 4. nagyváradi ezred parancsnoka Kratochvil Károly ezredes volt. Az egykori katonatiszt nevét viselő debreceni honvéd középiskola növendékei – akik az Országos Haditorna Versenyt megnyerve érdemelték ki a részvételt a zarándokúton – egy koszorú elhelyezésével hajtottak fejet a híres parancsnok emléke előtt. A diákok mellett az Isonzó Expressz utasai is elhelyezték az emlékezés virágait és nemzeti színű szalagjait az emlékgúlánál.

A Doberdón elesett magyar katonák visintini emlékkápolnáját még a háború idején, 1918 márciusában kezdték el építeni. Mire azonban felszentelték volna, véget értek a harcok, így az épületet évtizedeken keresztül méltatlan módon istállóként és csirkeólként használták. Magyar vállalkozók és civil szervezetek segítségével 2009-ben sikerült befejezni és felszentelni, azóta jelentős magyar zarándokhely, ahol mindenki leróhatja kegyeletét a Nagy Háborúban elesett hős magyar katonák emléke előtt. A kápolnában az Isonzó Expresszel magánemberként utazó római katolikus plébános, Harkai Gábor közös imádságra hívta a zarándokvonat utasait. Budajenő, Tinnye, Páty, Perbál és Telki plébánosa a honvedelem.hu kérdésére válaszolva elmondta: az öt faluból közel százan vesztették életüket az első világháborúban. Emléküket a mai napig kegyelettel őrzik. (A közös imádság a cikkünk alá csatolt fájlban hallgatható meg.)

A repidugliai első világháborús katonai temető Európa legnagyobb katonai emlékműve és zarándokhelye. A hatalmas márványlépcső 100 187 elesett olasz katona hamvait őrzi. Az emlékművet huszonkét márványlépcsőfok alkotja. Tetején három kereszt és egy kápolna található. Minden sor függőleges falának tetején a Presente! felirat olvasható. Az olasz katonák bajtársiassága szerint az elesett harcos halála után is harcban szerzett testvéreivel tart, így mikor sorakozók alkalmával egy-egy halott nevét mondták, társai helyettük is elkiáltották: jelen!

A közeli foglianói osztrák-magyar katonai temetőben – amit 2014 őszén Ferenc pápa is meglátogatott – több mint tizennégyezer első világháborús hősi halottat temettek el. A szépen gondozott sírkert azonosíthatóan magyar nevű hőseinek fejfáját nemzeti színű szalagok díszítik. „Ebben a temetőben lelt végső békét az osztrák-magyar hadsereg hazáját szerető 14 550 elesett hőse. Itália testvéri szeretete helyezte őket itt örök nyugalomra" – olvasható a temetőben található emléktáblán.

A Doberdó-fennsík legmagasabb pontján, a tengerszint felé 275 métere emelkedő Monte San Michele kettős csúcsánál Pintér Tamás, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke, valamint dr. Stenczinger Norbert történész tartott előadást arról, hogy a stratégiai fontosságú pont a görzi hídfő védelmének kulcsa volt. Beszéltek arról is, hogy 101 esztendővel ezelőtt, 1915-ben éppen ezen a napon kezdődött a második isonzói csata. Az augusztus 10-ig tartó ütközetben az olaszok 42 ezer fős, a monarchia csapatai pedig 47 ezres veszteséget szenvedtek.

A magaslat csúcsán álló emlékmű a mai napig az egykoron itt harcoló magyar katonák bátorságát hirdeti. „Ezeken az ormokon olaszok és magyarok harcoltak egymással. És testvérekké lettek a halálban!" – olvasható az emlékművön, amelyet ugyancsak megkoszorúztak az Isonzó Expressz utasai, akik ezt követően a magyar himnuszt is elénekelték.

Fotó: a szerző felvételei