Fél lábbal már Afganisztánban…
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2012. április 21. 7:12Jó két órája, hogy az élelmiszert és egészségügyi cikkeket szállító katonai konvoj elhagyta a bázist, de még legalább harminc kilométert kell megtenniük a sziklákkal szabdalt, homokos, kihaltnak tűnő tájon, mire elérik a parancsban meghatározott célt, a kórházat. A közepesen nehezen járható földút épp egy domb lábánál halad el, kígyóként megkerülve a magaslatot, amikor fentről hirtelen különböző irányokból, láthatatlan karmester intésére géppuskák sokasága szólal meg. Támadás.
Igaz: most műveleti területen, éles bevetésre készülnek, és ez egyáltalán nem szokványos. Egészen a második világháborúig kellene visszapörgetni ilyen irányú emlékeinket, habár erre a sátorban jelen lévők közül érthetően senki sem képes. Akkor repültek a magyar légierő pilótái műveleti területen utoljára. És most.
Az eligazítást tartó ezredes – Koller József − most felemelt karjával a mögötte magasodó térképekre mutat – ezek nagyon furcsák. Első látásra mintha a Balaton-felvidéket ábrázolnák; pedig „voltaképpen" Kandaher tartományban járunk.
„Fél lábbal már Afganisztánban vagyunk" – közli az ezredes, aki aztán folytatja beszédét, a valóságban megtörtént eseményekre alapozott gyakorlat eligazításának apró részleteivel. Felderítői jelentés, ellenséges erők fegyverzete, turbulencia. Persze az éles bevetésre már korábban felszerelt Mi-24-es és a Mi-17-es helikopterek a valóságban fognak felszállni, s ellentámadásuk is tökéletesen meg fog felelni egy igazi forgószárnyas-ellencsapás formai és tartalmi követelményeinek. Csak éppen az ellenség lesz a képzelet – illetve a hadgyakorlat tervezőinek – szüleménye.
Alig fordul el a célról a légi támogatást végző forgószárnyas, a fehér fellegek közül egy Gripen vadászgéppár érkezik – fedélzeti gépágyúik leadnak egy-egy rövid sorozatot, aztán az egész ellencsapás kezdődik az elejéről: mintha kottából harcolnának.
Kisvártatva újabb helikopter jelenik meg és a lilás füstben a konvoj mellett landol. Távolról szemlélve csak a hordágyat – és rajta a támadásban megsebesült katonákat – cipelő aprócska alakokat látni.
Szerencsére mindez csak gyakorlat. Az viszont jól látszik, hogy a misszióba készülő katonák felkészültek.
Fotó: Dévényi Veronika
További képeinkért kattintsanak a galériára!