Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Hazatért

Szöveg: Galambos Sándor |  2017. április 30. 21:00

Tiszaderzsen, a családi kriptában helyezték végső nyugalomra április 30-án Csízi Molnár István főhadnagyot. A székesfehérvári 4. honvéd tábori tüzérosztály tisztjét egy szovjet gránátszilánk sebesítette meg a Komárom melletti ütközetben, tíz nappal később, 1944. december 9-én pedig a helyőrségi kórházban elhunyt. A helyi evangélikus temetőben temették el, sírját családja hetvenkét évig kereste.

1596031247

Honvéd hagyományőrzők katonai tiszteletadása mellett helyezték végső nyughelyére Tiszaderzsen Csízi Molnár István tüzérfőhadnagyot.
Lánya, két unokája, két dédunokája, unokamenye és tisztelői búcsúztatták.

A gyászszertartáson a Honvédelmi Minisztériumot dr. Papp Ferenc ezredes, a Társadalmi Kapcsolatokat Koordináló Főosztály megbízott vezetője és munkatársa, dr. Tóth Gergely százados képviselték. A helyi református temetőben Fodor Gusztáv lelkész, majd a családi kripta előtt Dudás Ferenc hadnagy, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi laktanyájának református tábori lelkésze köszönt el a több mint hetven év elteltével szeretett felesége mellett végső nyugalmat talált, 25 éves korában elhunyt fiatalembertől.

1596031247
A hősi halált halt tiszt katonai pályafutását végső, méltó búcsúztatásán Papp ezredes idézte fel. Beszédében kiemelte: Csízi Molnár István a már dúló háború következményeként, gyorsított módon, négy év helyett három év alatt végezte el az akadémiát, 1940. július 4-én avatták hadnaggyá. Alakulatától, a 4. honvéd tábori tüzérosztálytól vezényelték a keleti hadszíntérre, ahol a 2. hadsereg III. hadtest 47. gyalogezredének ütegéhez került tűzszakasz-parancsnoki beosztásba. Az urivi áttörést követő, rendkívül nehéz körülmények közt zajló harcok során tanúsított bátorságáért I. osztályú Tűzkeresztet, 1943. május 27-én ezüst Signum Laudist hadiszalagon kardokkal, és 1943. augusztus 2-án II. osztályú német Vaskeresztet kapott elismerésképp. Közben 1943. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Akadémikusként részt vett 1938-ban a felvidéki, hadnagyként pedig 1940-ben az erdélyi bevonulásban.

A Komárom melletti csatában, 1944. december 9-én – nagy valószínűséggel – egy szovjet gránátszilánktól sebesült meg, tíz nappal később hunyt el a helyi 2-es számú helyőrségi kórházban. A haza védelmében tanúsított vitézségét posztumusz, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon kardokkal kitüntetéssel ismerték el. „Számunkra Csízi Molnár István tüzérfőhadnagy hős, aki sok tízezer társával együtt fiatal életét adta Magyarország védelméért. Pedig senki nem születik hősnek. Nem is kell annak születni ahhoz, hogy mégis azzá váljon az ember egy-egy történelmi pillanatban. Elég, ha becsületes, helytálló és szilárd jellem -. és a történelem vihara máris átrepíti a hőssé válás útján. (…) Most e mellett a ravatal mellett állva megállapíthatjuk, hogy kedves halottunk végig hűséges maradt ahhoz a jelmondathoz, amelynek szellemében 1940-ben tiszti esküt tett a Ludovika Akadémián: a hazáért, mindhalálig!" – tisztelgett a hősi halált halt főhadnagy emléke előtt Papp ezredes.

1596031248

Csízi Molnár István földi maradványainak hazahozatalát, családi kriptában történő elhelyezését a Honvédelmi Minisztérium támogatásával az egykori tüzérfőhadnagy unokája, Irsay-Nagy Dénes tartalékos főhadnagy szervezte meg. Elbeszéléséből megtudtuk: nagymamája egészen 1987-es haláláig bízott benne, hogy szeretett férje egyszer majd hazajön. A családban sosem volt szabad szóba hozni, hogy a nagypapa elesett a háborúban: még a dédnagymama sem árulta el, hogy ő bizony járt a fia sírjánál, sőt, egy maréknyi földet is hozott a hantról. Öt évvel ezelőtt viszont a dédmama könyveinek rendezgetése közben, a volt templomi énekeskönyvéből kihullott egy papírdarab, amelyre halvány ceruzarajzzal a komáromi evangélikus temető térképét skiccelték fel, az egyik sírt pedig egy kereszt takarta. A fenti történetben az unoka számára az volt a legmegdöbbentőbb, hogy az évek során sokszor járt abban a temetőben, és gyakorlatilag minden alkalommal méterekre haladt el nagypapája sírja mellett.

Csízi Molnár István főhadnagy újratemetésén részt vettek a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Soproni Tagozata, a Győri Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a székesfehérvári Magyar Királyi „Szent István" 3. Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesület, a Honvéd Zrínyi SE Katonai Lovas Szakosztály, a Honvéd Kerékpáros és Hagyományőrző Egyesület és a nagykátai Honvéd Tüzér Hagyományőrző Csoport tagjai.

1596031248


Fotó: a szerző felvételei