Ismét találkoztak a „szerósok”

Ismét összejöttek az egykori MN 3351 javítózászlóalj volt tisztjei, tiszthelyettesei és polgári alkalmazottai. Az 1961. szeptember 1-jén megalakított és 1987. szeptember 1-jei hatállyal felszámolt alakulat tagjai közül most negyvennégyen vettek részt a találkozón, amelyre meghívták Durgó Tamás századost, az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 1. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Iroda irodavezetőjét, valamint Cserháti Ákos nyugállományú mérnök alezredest, a 24. Harckocsiezred Baráti Kör Egyesület elnökét is.

A volt bajtársakat Istella István tartalékos őrnagy köszöntötte, majd Mihály Miklós nyugállományú őrnagy idézte fel a zászlóalj rövid, 26 éves történetét – amelyet Kóródi Sándor nyugállományú alezredes, Hlinka Árpád nyugállományú őrnagy és Tóth Mihályné segítségével könyvben is megjelentetett. Az ő dolgozatukból tudjuk, hogy az alakulat első parancsnokának Engel István századost, parancsnokhelyettesének Szarka István századost, törzsfőnökének Sziklai Gábor századost, technikai helyettesének pedig Erlich István századost nevezték ki. A zászlóaljnak akkor három teherautója, hat Csepel műhelygépkocsija és két Csepel 800-as vontatója volt; alapvető feladatul a kiskunfélegyházi 7. hadosztály alakulatainak technikai kiszolgálását kapta.

Mihály Miklós nyugállományú őrnagy a honvedelem.hu-nak elmondta: a „Szeró" megalakítására azért volt szükség, mert a 7. hadosztály átszervezése során a lóvontatásról a gépjárművekkel történő vontatásra tértek át az alárendelt alakulatoknál. A javítózászlóalj elhelyezésére három helyőrség jött számításba: Szeged, Kalocsa és Kiskunfélegyháza. Végül az elöljárók Kalocsa mellett döntöttek, mert a raktárak és a műhelyek nagy része itt volt.

A magalakulást követő egy éven át a zászlóaljat a kiskunfélegyházi javítószakasz huszonöt fős állománya és öt polgári alkalmazott alkotta. Komolyabb átszervezésen csak 1984-ben estek át, amikor a „Mátra" feladat során a zászlóaljat összevonták a kiskunfélegyházi hadosztály 305. fegyverjavító műhelyével. Két év múlva pedig megkezdődött az alakulat felszámolása, az erre létrehozott bizottságot Korom Mihály alezredes, a zászlóalj akkori parancsnoka vezette. A hivatásos állomány tagjai közül tízen más alakulatokhoz kerültek, öten nyugállományba vonultak, a polgári alkalmazottakat pedig elbocsátották.

Az elmúlt hétvégén Dunapatajra is elmentek a kecskeméti katonai igazgatási és érdekvédelmi iroda munkatársai: a háromnapos Pataji ősz rendezvénysorozat keretében szeptember 8-án népszerűsítették a Magyar Honvédséget. Sátrukat sokan meglátogatták − a gyerekeket elsősorban a fegyverek érdekelték, az idősebb korosztály pedig egy kicsit „nosztalgiázott" a toborzósátor előtt, néhányan még a katonaélményeiket is elmesélték.

A Lábatlanról érkezett Petőcz Ferenc például elmondta: Marcaliban volt páncéltörő tüzér, s büszke arra, hogy édesapja lovas futárként szolgált a második világháborúban. Tihor Péternek a székesfehérvári híradós évei jutottak eszébe, s a gimnáziumi osztálytársai, akik közül négyen haltak hősi halált a harcok során. A PPS géppisztoly pedig 1956-ra emlékeztette, arra, hogy a forradalom leverése után Németországba kellett menekülnie, ahonnan csak 2007-ben tért haza.

Fotó: A szerző felvételei

További képeinket megtekinthetik a galériában!