Két éjszaka nappal nélkül

A Honvédelmi Minisztérium, az I. kerületi önkormányzat és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös megemlékezését a budai Várban, a Mária Magdolna-toronynál elhelyezett emléktáblánál tartották.

„Ám nem szabad elfeledni: mindez nemcsak történelem, hanem nagyszüleink története is" – emelte ki a kabinetfőnök azt a tényt, hogy az események a mi életünk helyszínein történtek.
„Két világbirodalom, két totális diktatúra harcolt itt egymással két ordas eszme nevében, felrúgva a háborúskodás minden civilizált szabályát a nyers erőszak jegyében, az ország feletti hatalomért" – mondta Szarka Gábor.

„Magyarként könnyű volt eltévedni ezekben az időkben, amikor csak a legkisebb rosszat választhatta az ember. Hitler Budapest lakóiban, házsoraiban, még önfeláldozó védőiben is csak leírható veszteséget látott, amellyel saját bukásra ítélt hatalmát próbálta menteni" – fogalmazott.

A kabinetfőnök hozzátette: emellett ugyanakkor nem véletlen, hogy nagyszüleink sosem felszabadulásról, hanem ostromról beszéltek, hiszen a győztesek a fegyverek jogán vették át a hatalmat a város felett, és ekként is viselkedtek. A mindennapi erőszakoskodáson túl egymás után indultak a transzportok a „málenkij robot"-ra, és megkezdődtek a szovjethatalom kiépítését célzó tisztogatások, amelyek már akkor sem csak a háborús bűnös nemzetiszocialistákra korlátozódtak, hanem a diktatúra minden lehetséges ellenfelét érintették.

„Emlékeznünk kell azokra, akik nem élhették le életüket annak rendje szerint Németországban, Oroszországban, Székelyföldön, Zalában, a Krisztinavárosban, Angyalföldön, a Lipótvárosban vagy Ferencvárosban, hanem itt futott össze katonasorsuk a második világháború egyik legreménytelenebb csatájában. És ebben a csatában teljesítették a hazájuk iránti kötelességüket. Emlékeznünk kell a hősökre, az egyetemi rohamzászlóalj és a Budai Önkéntes Ezred azon katonáira, akik a magyar haza szolgálatáért adták oda az életüket. Emlékezni kell a gyilkosokra és a fantasztákra, a karrieristákra, akik valamilyen általuk elképzelt világért kivetkőztek emberségükből és öltek. Azokra, akik idegen érdekekért áldozták fel Budapestet és lakóit. Soha, semmilyen körülmények között nem menthetjük fel őket azért, amit tettek. Emlékeznünk kell az áldozatokra, akiket Budapest ostromának nehéz napjaiban faji alapon, származásuk miatt lőttek a Dunába. Azokra, akik a megszálló hadsereg erőszakoskodásainak estek áldozatául. Azokra, akik az üldözöttek védelmében hajlandóak voltak bátran küzdeni, és ha kell, odaadni az életüket. Emlékezni kell, hogy megértsük, milyen értékes dolog a béke és a magyar szabadság, hiszen a mi feladatunk e béke megőrzése és továbbadása" – hangsúlyozta a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke.

Szarka Gábor beszéde végén kiemelte: Budapest ostromának elsődleges tanulsága, hogy a világpolitika legnagyobb viharaiban éppúgy a nemzet érdeke a legfontosabb, mint békében, ennek biztosítását pedig nem várhatjuk senki mástól, csak saját magunktól.

Az ünnepség résztvevői megkoszorúzták a Mária Magdolna-toronynál elhelyezett emléktáblát, majd az egyetemi rohamzászlóalj emléktáblájánál tartottak rövid megemlékezést.