Kiállítással készül nemzeti ünnepünkre a magyar katonai térképészet

Az MH Vezetési és Doktrinális Központ (MH VDK) március 14-én rendez állománygyűlést nemzeti ünnepünk alkalmából. A rendezvényt „A magyar katonatérképészet szaktörténete" címmel megnyíló kiállítás teszi teljessé, amely fél évig lesz látható. Az MH VDK-nál hagyomány, hogy félévenként egy-egy fegyvernem, fegyvernemi kultúra kiállítás formájában mutatkozik be a központban.
A katonai térképészet ilyen formában történő megismertetését az teszi különösen időszerűvé, hogy eddigi, mély gyökerekig visszanyúló, fordulatokban, küzdelmekben s eredményekben gazdag, történelmi jelentőségű tevékenységét 2011. december 17-én – a civil térképészek javaslatára – a Magyar Örökség és Európa Bizottság Aranykönyvében örökítette meg, illetve Magyar Örökség-díjjal ismerte el.

A „hétköznapok hőseinek" szóló magas elismerést a katonai térképészek nevében a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vehette át Tóth László okleveles mérnök ezredes, az MH GEOSZ szolgálatfőnöke.

Mint a szolgálatfőnök a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: a magyar katonai térképészet első ismert alakjának Lázárt, Bakócz Tamás esztergomi érsek titkárát tartjuk, aki csodálatos térképet alkotott hazánkról. „Ez katonailag is érdekes – jegyezte meg Tóth László −, mivel ezáltal Lazarus felhívta a korabeli Európa figyelmét az oszmán veszélyre. Az 1528-ban megjelent térkép ma a világörökség része".

A következő nagy fejezet hazánk katonai térképészetének történetében a 18. század második felében nyílt, amikor magyar szakemberek közreműködésével, immár terepbejárással, országleírással készíttette el a Habsburg-ház a birodalmi, benne az első magyar országos térképészeti felmérést. Ezt követte a 19. század elején a második (osztrák öles mértékkel, 1:28 800 méretaránnyal), majd szinte nyomban a harmadik felmérés. Ez utóbbit azonban már matematika, műszer és litográfia alkalmazásával, szintvonalas ábrázolással, méter mértékegységgel és 1:25 000 méretaránnyal készítették. Szakmai színvonalát fémjelzi, hogy e felmérésen alapultak hazánk térképszelvényei az 1950-es évekig!

Érdemes megemlíteni, hogy a második felmérésben részt vett – főhadnagyként – Tóth Ágoston Rafael, az első magyar domborzati térkép megalkotója, aki nemcsak topográfusként volt kiváló, hanem katonaként is. A haza hívó szavára honvédtisztként Bem oldalán harcolt Erdély felszabadításában, amely megalapozta az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjáratot. Tóth Ágoston Kolozsvárt, majd Besztercét vigyázta városparancsnokként; ott volt Világosnál, Aradon. Halálbüntetését várfogságra enyhítették, szabadulása után bontakozott ki igazán térképészeti tevékenysége.

„Rengeteg elképzelése, terve, tanulmánya vetítette előre a magyar térképészet fényes fejlődését; tudományos, polgári, katonai, ludovikás oktatói és nemzetközi elismertségét. Tóth Ágostont az MTA is levelező tagjai közé választotta. Mi előfutárunknak tekintjük, egy ideig a nevét is viselte szolgálatunk; s szeretnénk elérni a névújrafelvételt. Nálunk nagyon fontos a hagyomány, szorosan építünk elődeink munkájára" – mondta Tóth ezredes, akitől megtudtuk: a jeles elődök közé tartozik Czetz János is (Tóth Ágoston kortársa), aki 1849 után emigrált, s Argentínában vetette meg a katonai térképészet alapjait.

Tóth Ágoston életútját Irmédi-Molnár László írta meg, aki itt, a térképészeti intézetben kezdte pályáját és az ELTE-n folytatta… Rajta kívül ott láthatjuk a kiállításon – sokak mellett – Rédey Istvánt is, aki a térképészeti fényképezés atyja. Az ő idejében nyitott repülőkből kihajolva fotózták a terepet, megörökítvén az épp aktuális állapotokat. A légi térképészetet egyébként a katonai térképészek vezették be hazánkban. S ha már a neveknél tartunk, feltétlen említsük meg a Kogutowicz-családot, amely jelentős szerepet játszott a magyar polgári és katonai térképészetben. Kogutowicz Manó és Károly térképei kincset érők: utóbbi olyan diákatlaszt alkotott, amely száz évig élt, s alapelveit ma is alkalmazzák.

Tóth ezredes felelevenítette a kiállítás anyagában is szereplő, következő nagy térképtörténeti fejezeteket is: az 1914-es Nagy Háború, illetve az 1918-as, 1919-es és 1920-as fordulatok, valamint a trianoni diktátum utáni, rejtett, ám színvonalas topográfiai munkát. Fontos időpont 1919. február 4-e, amikor is hadügyminiszteri rendeletre megalakult az önálló hazai katonai térképészet Magyar Katonai Térképező Csoport néven. Napjainkban február 4-e a magyar katonai térképészet ünnepnapja.

A három katonai felmérést, a két világháború közötti, valamint az 1949–89 közti és az 1990 utáni időszakokat, illetve a jelenkort is felölelő, szakmai ínyencségeket bemutató kiállításon természetesen helyet kapott az 1953–59 közötti szakasz is, amelyben újfent – a kor követelményeihez mérten – korszerű katonai felmérést hajtott végre a korabeli szolgálat – immár negyedik alkalommal. A méretarány ekkor már 1:25 000 volt.

Ugyanakkor a polgári térképészet is megkezdte hazánk 1:10 000-es méretarányú feltérképezését.
A következő korszakot a topográfiai térképsorozatok felújításán túl – a polgári kartográfusokkal együttműködve – a csillagászati helymeghatározás, a fotografikus, a Doppler-, illetve a GPS-műholdmérések jellemezték.

Az MH Geoinformatikai Szolgálat feladatainak középpontjában a missziós tevékenység, a nemzetgazdaságot támogató, polgári szakterületek térinformatikát igénylő megbízatásai állnak. A közelmúltban megkezdődött egy új általános, országos felmérés, illetve folytatódik a Nyitott Égbolt-program és a Gripen harcászati repülőgépek térinformatikai támogatása is.

Fotó: Galovtsik Gábor és MH GEOSZ

További képekért kattintson galériánkra!