Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Legendák az égben

Szöveg: Kálmánfi Gábor |  2012. szeptember 9. 17:40

Ki gépen száll fölébe, annak valóban a térkép a táj, de nem gondolnám, hogy bárki is Vörösmarty Mihály egykori lakóhelyét kutatta volna a világ egyetlen, még üzemképes Li–2-es típusú szállító repülőgép ablakain kifelé bámulva. Sokkal inkább szemlélhette a parányi színes foltokból álló tömeget, a közeli Székesfehérvárt, vagy éppen a végtelen kék eget. Azonban ez a történet, miként a felszállás is, még a földön kezdődik. Ezúttal a börgöndi repülőtéren…

„Szeretnél katona lenni?" – lép oda egy „orrig beöltözött" katona a repülőgépmodelleket nézegető kisfiúhoz. A gyerek felpillant, végigméri a hatalmas ember tereptarka öltözékét, majd kicsit hátralép, látva a kezében a fegyvert. Elbizonytalanodik.
Épp felvétel van ugyanis" – folytatja nyájasan az egyenruhás.

1595941247
„Ebben a melegben…?!" – kérdez vissza némi tűnődést követően a gyerek, aki egy szál sapkában és pólóban is izzad.
„Bírni kell" – érkezik a katonás felelet. A gyerkőc láthatóan elbizonytalanodik, aztán kivágja magát, az égre pillant.  „Odanézz!"

– kiállt fel.

Fenn épp három, magyar gyártmányú, kecses, ultrakönnyű Apolló Fox repül kötelékben. A felfelé áramló meleg levegő ugyan komolyan billegteti a hosszú szárnyakat, csakhogy a repülőgép-vezetőket ez sem zavarja, roppant precízen hajtják végre különféle figuráikat.

Kár, hogy a JAK–-52-es ma nem repül" – pillant mellettem valaki sóvárogva a börgöndi repülőtér betonján pihenő katonai gépre, amelyik azért a földön is meglehetősen érdekes látvány.

„Ha az ember mindent látni akar, úgy kéne tudnia forgatni a fejét, mint a bagolynak" – magyarázza tovább a férfi családjának, ők azonban abszolút nem rá figyelnek. Gyermekei egyrészt a második világháborús amerikai katonai terepjárót, másrészt a 21. századi amerikai hot-dog árust szemlélik (a kettő stílusosan nagyon közel települt egymáshoz), felesége pedig azt, ahogyan az 1927-ben tervezett, sötétzöld festésű Polikarpov (Po–2) a földközelben repül, viszonylag lassan, ám magabiztosan.

Régen állítólag egész női alakulat, a híres Boszorkány-század repült és bombázott sikeresen ezzel a típussal, amit most a Magyar Tartalékosok Szövetsége (Matasz) második világháborús katonai hagyományőrzői próbálnak ártalmatlanná tenni a területen felállított Bofors légvédelmi gépágyúval.

1595941247
Mindez persze csak imitáció, bár az ágyú hangja és fényjelensége igencsak valóságosnak hat.

Ráadásul ebben az aszályos időben nagyon vigyázni kell a tűzzel és a lángokkal – főleg a repülőtéren. Kivéve persze, ha rendelkezésünkre áll a HA-BCL lajstromszámú, többszörösen átalakított Mi–2-es helikopter. Ez a gép ugyanis – a világon egyedülállóan – képes arra, hogy rövid idő alatt egytonnányi vizet tartályába véve a levegőből mérnöki precizitással fékezze meg a lángokat. Így persze könnyű a tűz ellen harcolni…

De vajon hogyan lehet valójában is a „harcosok", a katonák közé lépni? A toborzópontnál folyamatosan magyarázzák az érdeklődőknek a szerződéses és az önkéntes tartalékos katonává válás lehetőségeit és annak pontos folyamatát. Lövész, tűzszerész, helikoptervezető – mindenki más szeretne lenni. 

Jártunk már a földön, néztünk már az égbe, nem maradt más hátra, mint maga a repülés, mégpedig valóban legendás szárnyakon. Azt hiszem, hogy a Li–2-es és társai talán fénykorukban nem fordultak annyiszor, mint most, a 17. Börgöndi Repülőnapon…

Fotó: Galovtsik Gábor

A börgöndi repülőnapon készült további képeinket a galériában tekinthetik meg!