Lehullottak a falevelek
Szöveg: Rácz Tünde | 2017. október 29. 7:12Az Isonzó folyó völgyét körülölelő hegyekben már beköszöntött az ősz, távolabbi magaslatokon már havas csúcsokat sütött a nap. A Kolovrat tetején a történészt hallgatva utaztunk az időben, azokban a percekben száz évvel korábban már javában folyt az ágyúzás, de akkor és ott csak a csend vett körül mindent.
Galéria
1599177291
1599177291
1599177291
1599177292
1599177292
1599177292
1599177293
1599177293
1599177293
1599177294
1599177294
1599177294
1599177295
1599177295
1599177295
1599177296
1599177296
1599177296
1599177297
1599177297
1599177298
1599177298
1599177298
1599177299
A hegyekbe vájt kavernák és lövészárkok örökös sebként hirdetik a Nagy Háborút. Ezeket a sebeket az idő sem képes begyógyítani, csak a lehullott avar takarja valamennyire.
A Sabotin magaslatain a búcsúzó nap izzón tekint be a járatokba és vörösre festi a szemközti magaslaton álló emlékhelyet.
Tolminban az osztrák–magyar temetőben csak a tovarohanó Isonzó (szlovén nevén Soča) vizének rohanása törte meg a csendet. A katonásan sorakozó sírköveket takaróként borították a lehulló falevelek.
Fotó: a szerző felvételei
