Lengyel-magyar két jó barát

A magyar és a lengyel himnusz közös eléneklése után a szép számmal megjelent emlékezők előtt előbb Simicskó István, majd a lengyel nagykövet mondott emlékbeszédet.

A parlamenti államtitkár hangsúlyozta: „mint ahogy egy évvel ezelőtt, most is szeretnénk kifejezni együttérzésünket lengyel barátaink iránt. Fát ültettünk, mert az mindig emlékeztet a lengyel elnökre, és rajta keresztül szimbolikusan kifejezi azt a megbonthatatlan barátságot, amely a két nemzetet évszázadok óta összeköti. Talán nincs is a világon két olyan nép, mely ennyire szorosan kapcsolódna egymáshoz."

Simicskó István leszögezte: ez az emlékezés is kifejezi összetartozásunkat, azt a szándékot, hogy mindig kinyújtsuk segítőkész kezünket lengyel barátaink felé. Ahogy ez a fa lombosodik, erősödik, legalább annyira élettel teli a magyar-lengyel barátság is, ami példaértékű lehet más népek számára is.

Roman Kowalski válaszában elmondta, hogy Lengyelországban még a mai napig sem tudják feldolgozni mi, és miért történt. A lengyel-magyar barátságot azonban mindig akkor érezték a legerősebben, amikor valamelyik nemzet tragédiát élt át.

Ez így történt a második világháború időszakában, 1956-ban, és az elmúlt évben is, miután a repülőgép-szerencsétlenség megtörtént. A lengyel nagykövet reményét fejezte ki, hogy a két népet nemcsak a múlt, de a jövő is összeköti – tette hozzá a lengyel nagykövet.

A megemlékezés további részében a 2010. április 10-én, az oroszországi Szmolenszknél életüket vesztett áldozatokért mondott imát dr. Blázy Árpádné evangélikus lelkész (XI. kerületi Budapest – Kelenföldi Evangélikus Egyházközség), Kovács Mihály XI. kerületi nyugalmazott református esperes, lelkész, illetve Musits Antal esperes, plébános (XI. kerületi Budapest – Lágymányos Szent Adalbert Plébánia).

Ezt követően felolvasták a tragédiában elhunytak nevét, mialatt a csendes emlékezésre összegyűltek egy-egy szál virágot és mécseseket helyeztek el az emlékfa előtt.

(További képekért kattintson galériánkra!)

Fotó: Galovtsik Gábor