Négyezer hősi halottat kutatott fel

Szöveg: Galambos Sándor | 2011. november 1. 7:17

A két világháborúban elesett magyar katonák emlékét ápolja Szakonyi István. Tíz év alatt több mint négyezer, Kecskemétről és a város környékéről származó hősi halott nevét kutatta fel. Az elhunytak névsorát nyomtatásban is megjelentette, a Főhajtás című könyvecske eladásából származó félmillió forintot szülőfalujának, Hetényegyházának ajándékozta – a hősök tiszteletére állított emlékmű építésére ajánlotta fel.

Tíz éve keresi a Kecskemét melletti Hetényegyháza hősi halottait Szakonyi István obsitos sorőrmester, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége tagja. A növényvédő szakmérnökből lett amatőr helytörténész a honvedelem.hu-nak elmondta: a kutatást 2001-ben kezdte, amikor a Béke poraikra című hadtörténeti dokumentumkönyvben rábukkant nagybátyja, a II. világháborúban elesett Szakonyi János nevére. Ekkor gondolt először arra, hogy szülőfaluja valamennyi hősi halottját felkutassa.

A hetényi templom falán van ugyan egy emléktábla, de azon mindössze negyvenegy név olvasható, közülük harmincegyen az első világháborúban, tízen pedig a másodikban estek el. Pista bácsi viszont úgy gondolta, hogy ennél sokkal több helyi áldozata van a két nagy világégésnek. Igaza lett.
A kutatást a levéltárban, a halotti anyakönyvi kivonatok átnézésével kezdte, majd a könyvtár helytörténeti részlegében folytatta. Miután pedig a dokumentumokban szereplők neveit kiírta, próbálta kideríteni, hogy az adott időszakban kik élhettek Kecskeméten és a város környéki falvakban: Hetényegyházán, Belsőnyírben, Szarkásban, Úrihegyben és Külsőnyírben.

Kutatómunkája során sok segítséget kapott többek közt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársaitól is. Balaskó Edina például rendelkezésére bocsátotta a kecskeméti születésű katonák adatait, így nemcsak az elesetteket és a hadifogságba kerülteket tudta azonosítani, hanem a volt munkaszolgálatosokat is. Közben a saját családtagjai halálának körülményeit is megismerte. Rátalált például a felesége nagybátyja, Kósa László nevére, aki 1941. április 13-án Bácskakossuthfalván esett el. Megtudta, hogy a nagyapja mindkét testvére az első világháborúban halt meg: Jánost 1914 októberében Szerbiában lőtték le, Mihály pedig Galíciában esett el 1916-ban – az ő személyi azonosítóját egyik katonatársa haza is hozta. Édesapjáról pedig kiderült, hogy 1944. szeptember 28-án Tuchlában lőtték le a partizánok.

Amikor pedig 2005-ben Ukrajnában járt, találkozott egy öreg veteránnal, aki elmondta: azon a napon három magyar katona esett el a falu határában – köztük Szakonyi János, akit a hídon való átkeléskor talált el a géppisztolysorozat.
A hetényegyházi hősi halottak kutatása során több mint négyezer, a környező településekről származó névre bukkant: 1857-en az első világháborúban, 2332-en pedig a másodikban áldozták életüket a hazáért. Közülük 352-en voltak hetényiek.

Az elhunytak neveit Trungel Ilona, a helyi részönkormányzat vezetőjének ösztönzésére Főhajtás címmel egy könyvecskében is megjelentette. Idén szeptember 17-én pedig felavatták a hősi halottak emlékművét a falu templomának az udvarán. Öt fekete márványtábla őrzi a katonák neveit, a mementó építését az önkormányzat anyagi támogatása mellett vállalkozók és magánszemélyek adakozása is segítette. Szakonyi István pedig a könyvecskéjének eladásából befolyt félmillió forintot ajánlotta fel az emlékmű építéséhez.