Tizenhárom mécses
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2016. október 6. 15:55Az aradi vértanúk azért tudták nyugodtan tölteni a kivégzésük előtti éjszakát, mert mindannyian keresztények voltak, és hittek az örök életben – hangzott el a veszprémi Szent Imre templomban tartott megemlékezésen, október 6-án, csütörtökön.
Galéria
1599161455
1599161456
1599161456
1599161456
1599161457
1599161457
1599161457
1599161458
Szukop Zsolt zászlós (MH 54. Veszprém Radarezred) visszaemlékezésében felelevenítette az aradi tizenhármak dicsőséges helytállását. Kiemelte: mindannyian pontosan tudták, hogy életüket áldozzák fel a hazáért. Mint mondta, a forradalom leverését követően sem könyörögtek életükért; igazuk biztos tudatában mentek bíráik és hóhéraik elé.
Szécsi Ferenc plébános, kisegítő katolikus tábori lelkész úgy fogalmazott: csak Isten kegyelme tudta hőssé tenni az aradi tizenhármakat. Hozzátette: ha követjük példájukat, akkor a nemzetért minden áldozatot meg tudunk hozni.
Az imádságok sorát záró Szabó György alezredes, református tábori lelkész feltette azt a kérdést, hogy vajon a pákozdi csata előtt a sorsdöntő haditanácsot Sukorón miért Isten házában tartották? Talán azért, adott választ saját magának, mert az újjászerveződött honvédsereg vezetői tudták: egyedül nem lettek volna képesek meghozni ezt a döntést. Sokan közülük, mondta a tábori lelkész, nem is voltak magyarok, mégis büszkén vállalták ezt a szent ügyet. Zárszóként Szabó György figyelmeztetett arra: az aradi vértanúk emlékezete is csak addig él, amíg azt folyamatosan életben tartjuk.
Fotó: a szerző felvételei
