Új fejezet kezdődött a bevonulók életében

Mint Soós Gyula őrnagytól, a veszprémi 3. számú Toborzó- és Érdekvédelmi Központ vezetőjétől megtudjuk: a bevonulók a húsz megye toborzó- és érdekvédelmi irodáin jelentkezhettek a Magyar Honvédségbe, az irodákból küldték őket – immáron hagyományosan – Szentendrére, ahol megkezdik katonai szolgálatukat a kiképzésekkel. A jelentkezők életkora tizennyolc és negyven év közötti, szép számban találhatók köztük hölgyek is.

A bázison – szintén a hagyományokhoz hűen – forró reggeli teával és péksüteménnyel várták a leendő egyenruhásokat, akik ezt követően a nap folyamán általános tájékoztatót kaptak a következő hetekben rájuk váró feladatokról, majd a rutinszerű drogszűrés és orvosi vizsgálat után átvehették egyenruháikat és elfoglalhatták szállásaikat a körletekben. Ugyan az állomány átesik egy előzetes alkalmassági vizsgálaton, mielőtt ide kerül, a bevonulás napján még egyszer meg kell őket vizsgálni. Itt derül ki, megkaphatják-e a védőoltásokat, illetve az is, hogy az első szűrővizsgálat és a bevonulás között nem történt-e velük olyasmi, ami akadályozná kiképzésüket. A drogszűrés szintén rutinvizsgálat, hiszen aki kábítószert fogyasztott, nem lehet a Magyar Honvédség tagja. Az azonban szerencsére nagyon ritka, hogy valaki fennakadna a szűrésen.

A tapasztalatok szerint a jelentkezők többsége nem igazán ismeri a honvédség rendszerét, így a következő időszakban meg kell tanulniuk, miből áll a katonai rend és fegyelem, és általános, a katonai szolgálat során nélkülözhetetlen ismereteket is el kell sajátítaniuk a fizikai kiképzésen túl. A stabil, állandó, ébresztővel és takarodóval, rendszeres étkezésekkel járó napirendet már az első héten meg kell szokniuk.

„Édesapám, édesanyám és nagyapám is katonatiszt volt" – mondja kérdésünkre a budapesti Szabó Tamás. „Nagypapám már sajnos nem él, többek között az ő emléke miatt, az ő tiszteletére is jelentkeztem katonának. Meg persze azért, mert szolgálni akarom a hazát." Tamás legszívesebben az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandárnál szolgálna katonai rendészként, és mint elmondja, a katonai hivatás manapság ideális lehetőségeket biztosít egy pályakezdő fiatal számára. „Stabil munkalehetőségről van szó, ami nagyon fontos az indulásnál" – mondja.

Véleményét a tizennyolc éves Kocsis Gergő is osztja: nála ugyan nincsenek a családban további katonák, a fegyelem, a rend és a katonaélet azonban mindig is vonzotta. A szerződéses szolgálat számára a tervek szerint csak a kezdet: katonai tanulmányokat kíván folytatni a jövőben, vagyis élethivatásként tekint a szakmára.

Fotók: Dévényi Veronika