Az Iszlám Állam csak egy tünet és nem maga a betegség

Kegyetlen támadásokkal kezdte az idei évet az Iszlám Állam (IS), így emlékeztetve a világ közvéleményét arra, hogy a Közel-Kelettől távoli térségekben is képes lecsapni az ellenségeire. A legutóbbi támadásokban ugyan elsősorban nyugati országok állampolgárai voltak a célpontok, de iszlám országokban hajtották végre a merényleteket: Törökországban, s főleg Indonéziában a párizsi merénylet forgatókönyvét próbálták újra megvalósítani. Eközben arról érkeznek híradások, hogy a 2014 nyarán kezdődött légicsapásoknak köszönhetően 2015-ben először szorult vissza az IS a szíriai Kobaniban és Szindzsárban, valamint az iraki Ramádiban.

Hírügynökségi beszámolók szerint az utóbbi időben az Iszlám Állam egyre kevésbé képes a közfeladatok ellátására, jórészt azért, mert a sorozatos katonai vereségek miatt megcsappantak a pénzügyi forrásai. Az Egyesült Államok vezette terrorellenes koalíció adatai szerint az IS tavaly elvesztette területének harminc százalékát, a nemzetközi légicsapások pedig komoly károkat okoztak az olajipari infrastruktúrában.

Csiki Tamás szerint az Iszlám Állam is elindult azon az úton, amelyet az al-Kaida taposott ki: központi területeikről más térségekbe helyezik át – különböző franchise-szervezetek segítségével – a tevékenységüket. „Ennek az üzenete az, hogy a régión túlmenően is képes terrorcselekmények végrehajtására, és a nyugati célpontokat bárhol el tudja érni" – mondta. Éppen ezért, ha sikerül is teljesen megsemmisíteni az általa kikiáltott kalifátust, a terrorszervezet – és annak szélsőséges ideológiája – attól még nem szűnik meg, merényleteket valószínűleg továbbra is képes lesz végrehajtani tagjai vagy követői által.

Az iszlám térségekben elkövetett támadásoknak valóban van a PR szempontjából egy visszacsapó hatása, de az „ár-érték arány szempontjából ezek még mindig kifizetődőbbek", mint a tisztán nyugati országokban végrehajtott merényletek, amelyek kivitelezése számos problémát vet fel. „Ha terrorizmusról beszélünk, akkor érdemes szem előtt tartani – legalábbis az elmúlt tíz év trendjeit vizsgálva −, hogy az ilyen típusú támadások eddig is elsősorban az iszlám országokat érintették, és a legtöbb áldozatot Irakban, Afganisztánban és Pakisztánban szedték" – tette hozzá.

A törökországi támadások azonban mégsem abba a logikába illenek bele, miszerint egy iszlám államban könnyebb merényletet végrehajtani, azokat sokkal inkább a NATO-tagország szíriai fellépése, a konfliktusba való mélyebb politikai és katonai bevonódása váltotta ki.

Törökország helyzete egyébként is kényes, hiszen a nyugati államok – elsősorban az USA – által a kurdoknak nyújtott támogatás alapvetően sérti az érdekeit. „Az is elképzelhető, hogy a szíriai rendezés ára Aszad elnök hatalmon tartása lesz" – mondta, hozzátéve, hogy ez szintén ütközik a török érdekekkel.

A szakértő szerint a különböző érdekek szembenállása valóban nagyon látványos, hiszen az iraki és a szíriai rendezésben érdekelt nagyhatalmak néha még a legalapvetőbb kérdésekben sem értenek egyet, viszont ennél még nagyobb problémát okoz a regionális hatalmak közötti szembenállás, ami a „konfliktusspirált" több országban is életben tartja. Konkrétan a Szaúd-Arábia és Irán közötti hatalmi versengésről van szó, amivel kapcsolatban a szakértők megjegyzik, hogy valószínűleg a szíriai, a jemeni és az iraki konfliktusokat is ez tartja fenn.

A kibékíthetetlen ellentétnek vallási színezete van, hiszen az iszlám két különböző ágát képviselik: Szaúd-Arábia a szunnita fundamentalista gyökerű vahabita ághoz tartozik, míg Irán a legnagyobb síita ország. „Az ilyen típusú szembenállás – úgy gondolom – feloldhatatlan, mert nemcsak hatalmi érdekek mentén körvonalazódik, hanem az ideológiai-vallási érdekek dominálnak" – mondta a szakértő, megjegyezve, hogy ebben az esetben ráadásul egy kibékíthetetlen vallási ellentétről van szó. Ezek az irányzatok ugyanis eretneknek tekintik egymást, ami az ő szemükben rosszabb, mint a hitetlen, tehát ha rangsorolni kellene például a szélsőséges szunnita ághoz tartozó IS ellenségeit, akkor a síiták „előkelőbb helyen" szerepelnek, mint a keresztények.

„Mindezt pedig csak tovább bonyolítják a nagyhatalmi érdekek: Oroszország és az Egyesült Államok, Oroszország és Törökország szembenállása, illetve a szíriai rendezés körüli véleménykülönbségek" – mondta. Nyílt, államok közötti konfliktusra ugyan nem kell készülni az említett iszlám országok között, de a közvetítőkön keresztül vívott háború még sokáig meghatározhatja a térség államainak és lakóinak sorsát. A végső rendezés tekintetében − a fenti tényeket figyelembe véve − Csíki Tamás nem túl optimista, szerinte elképzelhető, hogy még évekig folyhat az úgynevezett alacsony intenzitású konfliktus a térségben.