Egy dán a gáton

Anders Fogh Rasmussen volt dán miniszterelnök 2009. augusztus 1-jétől vette át a NATO főtitkári pozícióját Jaap de Hoop Scheffertől. Politikai pályájával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy hazájában komoly reformokat vezetett be, szigorú intézkedéseket hozott a bevándorlás korlátozására és befagyasztotta az adókulcsokat. Ő volt a miniszterelnök, amikor Dánia belesodródott a Mohamed-karikatúra botrányba. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy elődjét és utódját is, aki kormányának pénzügyminisztere volt, Rasmussennek hívják, de ez csak a véletlen műve, hiszen névrokonok voltak.

Az 1953-ban született liberális politikus számos tisztséget töltött be a főtitkári megbízatás előtt: többször volt miniszter hazájában, ahol kétszer – 2001-ben, majd pedig 2005-ben is – bizalmat szavaztak neki. 2002-ben Dánia töltötte be az Európai Unió soros elnöki tisztét. Ebből az időszakból maradt fenn egy érdekes szituáció története, amit – ki másnak, mint – Silvio Berlusconi akkori olasz miniszterelnöknek köszönhet. Berlusconi és Rasmussen közös sajtótájékoztatót tartottak, amikor az olasz elnök humorosan kiszólt az újságíróknak: „Rasmussen a legsármosabb miniszterelnök Európában. Azt hiszem, be fogom mutatni a feleségemnek, mert még Cacciarinál is sármosabb." Rasmussen nagyon zavarba jött, de Berlusconi biztosította róla, hogy később elmondja, miként értette a tréfát. Mint kiderült, Massimo Cacciari egy olasz filozófus és centrista politikus volt, akit az olasz bulvársajtó hírbe hozott Berlusconi második feleségével, Veronica Larióval.

Mint NATO-főtitkár komoly kihívásokkal kellett szembenéznie: Afganisztán, Irak, Ukrajna, az arab tavasz, a gazdasági világválság külön-külön is próbára tették és teszik ma is a szövetség erejét és stabilitását.

A legutolsó NATO-csúcs, amelyen mint főtitkár vett részt, az idén szeptember elején, Walesben tartott találkozó volt. Rasmussen szerint ez volt az atlanti szövetség történetének egyik legfontosabb találkozója.
Az ukrán válságra adott válaszként a szövetség emelte készenléti szintjét és megerősítette az Oroszországtól tartó keleti tagállamainak védelmét. Ehhez kapcsolódóan lengyelországi központtal létrehoztak egy új gyorsreagálású erőt, amelyet bárhol a világon kettő-öt nap alatt be lehet vetni. A három-ötezer fős szárazföldi erő műveleteit légi, haditengerészeti és különleges feladatokra kiképzett egységek támogatják.

További hangsúlyos téma volt a katonai kiadások utóbbi években tapasztalt csökkenése a szövetség tagállamaiban. Ezt illetően − az erre vonatkozó amerikai nyomás ellenére − az európai NATO-tagok nem neveztek meg konkrét célt a védelmi költségvetéseik növelésére vonatkozóan, de azt megígérték, hogy legalább a katonai büdzséjük csökkenését megállítják. A megállapodás szerint egy évtizeden belül minden NATO-tag „közelíti" katonai kiadásai mértékét a saját hazai összterméke (GDP) 2 százalékának megfelelő értékhez. 2013-ban egyébként a szövetség 28 tagjából mindössze négynek a védelmi kerete haladta meg a 2 százalékot.

Afganisztánt illetően a szövetség arról döntött, hogy a harcoló csapatok idén év végéig esedékes kivonása után még legalább négy hónapig az országban marad. Ebben az időszakban a NATO legfeljebb 12 ezer munkatársa kiképzőként és tanácsadóként fogja segíteni az afganisztáni hadsereget, hogy az szembe tudjon szállni a tálibokkal.

Az Iszlám Állam (IÁ) elleni küzdelemmel kapcsolatban a szervezet úgy döntött, hogy a szélsőségesek elleni harc nem a NATO égisze alatt fog zajlani. Mindazonáltal tíz NATO-tagállam egy külön ideiglenes katonai koalíciót hozott létre az utóbbi hónapokban Irak északi és nyugati részén jelentős területeket elfoglaló és ott, illetve a szíriai polgárháború alatt korábban uralma alá hajtott területeken „kalifátust" kikiáltó szunnita csoport ellen.

A volt dán miniszterelnök főtitkári megbízatása hivatalosan szeptember 30-án, kedden éjfélkor szűnik meg, de utolsó munkanapját pénteken töltötte el a szövetség brüsszeli központjában. Ennek alkalmából délelőtt a NATO szolgálatában elesettek emlékművénél koszorúzással rótta le tiszteletét azok előtt, akik életüket vesztették a nemzetközi szövetség szolgálatában. Az erről az egyik internetes mikroblogon általa közzétett fényképhez azt fűzte hozzá: a szervezet kötelékében harcoló katonák, férfiak és nők képezik a szövetség gerincét. Ezt követően Rasmussen a NATO legfőbb döntéshozó szervének számító Észak-Atlanti Tanáccsal, a 28 szövetséges ország nagyköveteivel találkozott.

„Köszönetem minden szövetségesnek a NATO történetének legforgalmasabb időszakában nyújtott támogatásért" − írta az interneten a leköszönő főtitkár. A NATO közleménye szerint Rasmussen hangsúlyozta: a katonai szövetséget alkalmazkodóképessége teszi erőssé.

Az Észak-Atlanti Tanács régebbi döntésének értelmében a NATO következő főtitkára október 1-jétől Jens Stoltenberg korábbi norvég miniszterelnök lesz.

A NATO eddigi főtitkárai:

1952–1957 − Hastings Lionel Ismay (Nagy-Britannia)

1956–1961 − Paul Henri Spaak (Belgium)

1961–1964 − Dirk Uipko Stikker (Hollandia)

1964–1971 − Manlio Giovanni Brosio (Olaszország)

1971–1984 − Joseph Luns (Hollandia)

1984–1988 − Peter Carrington (Nagy-Britannia)

1988–1994 − Manfred Wörner (Németország)

1994–1995 − Willy Claes (Belgium)

1995–1999 − Javier Solana (Spanyolország)

1999–2003 − George Robertson (Nagy-Britannia)

2004–2009 − Jaap de Hoop Scheffer (Hollandia)

2009–2014 − Anders Fogh Rasmussen (Dánia)