Nem lesznek forradalmi változások

Tálas Péter úgy látja, a reformokat hirdető Hasszan Rohani azzal szerzett ekkora népszerűséget (már az első fordulóban háttérbe szorította riválisait), hogy új utat, új irányvonalat ígért az iráni népnek, továbbá azt, hogy javítani fogja Irán kapcsolatát a nemzetközi közösséggel, s mindent megtesz az országot sújtó szankciók ellen.

Irán ellen először az Egyesült Államok vezetett be embargót 1995-ben, majd a sokat vitatott atomprogram miatt számos ország léptetett életbe hasonló szankciókat. Az elszigeteltség egyre jobban sújtja a lakosságot: évről évre romlik a nemzeti fizetőeszköz, a rial értéke, nő a munkanélküliség és a szegénység − ennek  tudható be a reformernek tekintett elnökjelölt népszerűsége.

A szakértő véleménye szerint a választások eredménye (mármint, hogy Roháni már az első fordulóban elnyerte az elnökséget) azt tükrözi, hogy az iráni nép gyökeres változásokat akar, ám ez semmiképp sem lesz forradalmi, gyors folyamat. Elsősorban azért, mert Iránban nem az elnök kezében van a legnagyobb hatalom, ezt ugyanis Ali Khamenei ajatollah, az ország politikai és vallási vezetője birtokolja. Rajta múlik, hogy mekkora teret enged majd az elnöknek tervei megvalósításához. Vannak arra utaló jelek, hogy Khamenei sem zárkózik el bizonyos reformok elől. Ennek legfőbb oka a rosszul teljesítő gazdaság, a magas infláció (2008 óta az iráni riál 80 százalékot vesztett értékéből) és az embargók okozta hanyatlás (Teheránnak nem sikerült pótolnia korábbi kereskedelmi partnereit).

Tálas Péter úgy értékeli: önmagában az a tény, hogy Rohani programjával elindulhatott a választáson, jelzi hogy Khamenei és az ajatollahok nem zárkóznak el a változástól, hiszen lehetőségük lett volna eleve kizárni a jelöltek közül vagy egyéb módszerekkel befolyásolni a választásokat, ahogy tették azt 2009-ben is.

Az új elnök befolyása és mozgástere erősen korlátozott, már csak azért is, mivel a legfontosabb állami intézmények – a Forradalmi Gárda, a titkosszolgálatok, az Őrök Tanácsa, a bíróságok, a rendőrség és a köztelevízió – élén, illetve vezető kulcspozícióiban Khameini emberei állnak, aki így az egész államapparátust és a politikai folyamatokat ellenőrizni tudja.

Az új elnök nem ismeretlen a politika területén, sem a vallási vezetők körében. Volt parlamenti alelnök, 16 évig volt az iráni Nemzeti Biztonsági Tanács titkára, volt nukleáris főtárgyaló, emellett maga is főpap, s ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy kellő tekintéllyel tudjon irányítani, megszerezve a nélkülözhetetlen támogatottságot a reformok megvalósításához.

A kérdés tehát nem az, hogy lesznek-e változások, mindössze az, hogy ezek milyen mértékben és ütemben tudnak majd megvalósulni.

Irán és az Egyesült Államok 1979 óta kölcsönösen ellenségnek tekintik egymást. A szakértő úgy látja, hogy ez az állapot már mindkét fél számára kellemetlen, így könnyen lehet, hogy Rohani nyitottnak mutatkozik a kapcsolatok normalizálására, számíthatunk kétoldalú tárgyalásokra és az agresszíven Amerika-ellenes kormányzati retorika változására.

Szükséges az atomprogram szerepének átértékelése is, hiszen ez a legfőbb oka a gazdaságot sújtó szankciók többségének, vagyis az elnöknek feltétlenül valamit változtatnia kell a jelenlegi helyzeten, ha el akarja érni ezek megszüntetését.

Tálas Péter szerint az USA és az Európai Unió három ok miatt foglalt határozottan állást az iráni nukleáris fejlesztések ellen. Egyrészt azért, mert Irán hatalmas olajkészletek fölött és közelében fekszik, így atomhatalomként óriási zsarolási potenciálra tehetne szert. Másrészt azért, mert atomhatalomként felborítaná az amúgy is kényes status quót a térségben, ahol jelenleg csak az USA és Izrael rendelkezik nukleáris fegyverrel. Harmadrészt pedig azért, mert az iráni atomfegyver nukleáris fegyverkezési versenyt indítana el a térségben.

A biztonságpolitikai szakértő úgy értékeli, az iráni vezetők még maguk sem jutottak döntésre az ügyben, hogy megépítsék-e az atombombát vagy sem, de ha komolyan szándékukban állna, azt egy esetleges izraeli katonai beavatkozás ellenére is elkészíthetnék.

Kérdéses az is, hogy az új vezető meg tudja-e tartani Irán befolyását Szíriában és Dél-Libanonban, hiszen az évek óta zajló szír polgárháborúban igen fontos szerepet játszik, sőt sokan úgy vélik, iráni támogatás – vagyis önkéntesek és fegyverek – nélkül Aszád elnök rendszere megbukna.

Bár a nemzetközi környezettel való megbékélés útjában jelenleg még sok az akadály, a szakértő úgy látja, létezik olyan típusú átmenet, amely mindenki számára elfogadható, s amely olyan folyamatokat indíthat el, melyek a konszolidáció felé viszik a helyzetet a gazdaságilag is kulcsfontosságú közel-keleti térségben.

Fotó: internet