Újrakezdések

Az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó uralkodója, IV. Károly 1918 októberének végén úgy döntött, hogy a Dunaflottillát a magyar kormány kapja meg. A néhány nappal később, 1918. november 3-án Padovában megkötött fegyverszüneti szerződés értelmében ugyanakkor hazánknak a hajók nagy részét át kellett adnia az antanthatalmak részére. Először hat monitort követeltek, végül azonban öt monitortól (BOSNA, SAVA, ENNS, TEMES, KÖRÖS) és két őrnaszádtól (WELS, BARSCH) fosztották meg a flottillát.

Emellett elrendelték a megmaradt úszóegységek lefegyverzését, ám ezt a parancsot nem volt hajlandó teljesíteni a legénység; a fegyvereket, illetve a főbb gépalkatrészeket így végül brit tengerészek távolították el, s szállították a demarkációs vonalon túli területekre, előbb Bajára, majd Újvidékre. A Tanácsköztársaság leverése után – egészen pontosan 1919. november 18-án – aztán az első világháborúban győztes hatalmak a flottilla minden hadihajóját elvitték az akkor már a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság csapatai által megszállt Újvidékre. Az országban csak néhány vontató, motorcsónak és uszály maradt, harci úszóegység egy sem.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin augusztus 9-én, pénteken megjelenő számában!)