Tíz ország, ahol a háború az úr

Az Iszlám Állam rendületlenül duzzasztja sorait Líbiában azóta, hogy 2015 júniusában elfoglalta Szirt városát. Becslések szerint több ezer dzsihadista van jelenleg az észak-afrikai országban, és a terrorszervezet még sok száz külföldi harcossal akarja megtoldani ezt a számot. Az Iszlám Állam könnyedén kihasználhatja az észak-afrikai országban a 2011-ben megdöntött diktátor, Moammer Kadhafi halála óta uralkodó fejetlenséget: a központi hatalom nem működik, és számos rivális milícia küzd a hatalomért. Az országban jelenleg két kormány és két parlament működik. Tripolit, a fővárost évek óta az iszlamista Fadzsr Líbia nevű, a régió milíciáiból összeállt koalíció tartja ellenőrzése alatt, sőt párhuzamos kormány és
parlament alakult a félkatonai szervezet támogatásával. A nemzetközileg elismert törvényhozás és kabinet az ország keleti részében lévő Tobrukba menekült.

Szudán

Szudán 1956-ban nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától, és a kezdetektől iszlám orientációjú katonai rezsimek irányítása alatt állt. Az északi muszlim arabok és a déli, törzsi vallású fekete-afrikai etnikumok ellentéte miatt az azóta elmúlt évtizedek szinte folyamatos polgárháborús állapotok között teltek, s mintegy 2 millió áldozatot követeltek. Végül a 2011-ben tartott népszavazáson Dél-Szudán elszakadt Szudántól. A két ország azóta biztonsági és gazdasági szerződést kötött, viszonyuk többé-kevésbé normalizálódott, de az 1800 kilométer hosszú közös határ mentén mindkét fél a magának követel több termékeny, kőolajban és ásványokban gazdag körzetet. . Az Afrikai Unió békefenntartó erőket küldött a térségbe, majd az ENSZ is csatlakozott a misszióhoz, de egyelőre kevés eredményt tudnak felmutatni.

Ukrajna

Megint kiújulhatnak a harcok a szétszakadt Ukrajnában, ahol 2014 óta folyik a vérontás, miután Oroszország rövid úton elvette tőle a Krím-félszigetet, az ország keleti részében pedig oroszbarát felkelést szított. A lakosság, függetlenül a Krím elcsatolásától, az elvándorlás és a születések alacsony száma következtében zsugorodik. A statisztikai hivatal azt mutatja ki, hogy az egykor 52 millió fős népesség mára 43 millió főre csökkent, s a tendencia továbbra is hanyatló. Az ország tragédiáját – a nyugat és a kelet peremén való egyensúlyozáson túl – a korrupt politikusok okozták. A középrétegek kétszer lázadtak fel az állapotok miatt: 2004-ben az úgynevezett narancsos forradalom kirobbanásakor, majd 2013-14-ben a Kijev központi teréről, a Majdanról elnevezett lázongás elindításával. Bár az ország kikeveredett Oroszország árnyékából, de a Nyugathoz és annak jólétéhez való közeledés reménye eddig nem teljesült be.

Közép-Afrikai Köztársaság

A szegény, fejletlen ország azután süllyedt káoszba, hogy a Séléka muszlim lázadócsoport megdöntötte a keresztény Francois Bozizé államfő hatalmát. A puccs után véres összetűzések törtek ki a muzulmán szervezet zsarnokoskodó fegyveresei és az ellenük fellázadt keresztények között. A nemzetközi bírálatok hatására januárban végül lemondott Michel
Djotodia egykori elnök, a Séléka vezetője. A keresztény fegyveresek ezután kezdték támadni a muzulmán lakosságot, ami miatt muszlimok tízezrei menekültek el a fővárosból, Banguiból.
Az ENSZ adatai szerint a lakosság több mint egynegyede, összesen mintegy 1,3 millió ember szorul azonnali élelmiszersegélyre a vallásháború következtében, amelynek egyelőre az országban állomásozó nemzetközi erők sem tudtak véget vetni.

Jemen

Amikor az arab tavasz elérte Jement is, felkelés robbant ki Ali Abdalláh Száleh elnök 33 éve tartó uralma ellen. Száleh, akinek távozását az ellenzék tíz hónapig követelte, 2011. november 23-án írta alá az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) által kidolgozott rendezési tervet, amely előirányozta az elnök három hónapon belüli távozását a hatalomból. Jemen irányítását ezután Abed Rabbo Manszúr Hádi alelnök vette át, azonban azóta sem stabilizálódott a koldusszegény ország politikai helyzete, sőt 2014 óta polgárháborúvá mélyült a belpolitikai káosz. 2014 szeptemberében a Száleh támogatását élvező, síita húszi lázadók elfoglalták az ország fővárosát, Szanaát, majd 2015 januárjában a húszik lemondásra kényszerítették az államfőt. Március 26-án Szaúd-Arábia és öbölbeli szövetségesei hadműveletet indítottak a lázadók ellen. Hádi elnök szeptemberben tért vissza, miután a koalíció visszaszorította a
húszikat. A konfliktusban azóta is az Irán támogatását élvező lázadók és Száleh volt elnök hívei állnak szemben a Hádi elnök vezette, Szaúd-Arábia által támogatott kormánnyal, amely a 2015 júliusában visszafoglalt Ádenben működik. A harcok miatt már több ezren haltak meg, köztük sok civil, és csaknem 2,4 millió ember hagyta el otthonát. Az ENSZ égisze alatt tavaly december végén, egy tartós tűzszünet elérése céljával folytatott béketárgyalások nem hoztak eredményeket, a megbeszélések következő fordulóját elhalasztották.

Szomália

Szomáliában két évtizeden át anarchia uralkodott: Mohamed Sziad Barré elnök hatalmának 1991-es megdöntését követően háborúzni kezdtek egymással a rivalizáló csoportok. Csak azután stabilizálódott a helyzet az Afrika szarván található 10 millió lakosú országban, hogy 2012-ben hatalomra került a nemzetközileg támogatott kormány, és elűzték az al-Shabaab terroristáit a fővárosból, valamint a többi fellegvárukból. Szomália ettől függetlenül azonban még óriási kihívások előtt áll. Az ország továbbra is a világ egyik leginstabilabb térségének számít, és szakértők szerint rosszabb a helyzet, mint Afganisztánban, vagy a polgárháború sújtotta Szíriában. Az al-Shabaab még mindig követ el támadásokat a kormány, a tisztviselők és civilek ellen, és évente emberek százaival végez. A bűnözés Szomália-szerte problémát jelent, az infrastruktúra fejletlen, és nagy a szegénység.

Afganisztán

Lassan több mint 15 évvel azután, hogy az Egyesült Államok vezette nemzetközi haderő megdöntötte a tálibok afganisztáni rémuralmát, valamint a katonai és egyéb segélyekre fordított dollármilliárdok ellenére a korrupció ma is égető probléma az ázsiai országban, a magukra hagyott helyi biztonsági erők pedig csak küszködnek, hogy valahogy képesek legyenek feltartóztatni a szélsőségesek előrenyomulását. A 2001-ig hatalmon lévő tálibok továbbra is az ország kiterjedt területeit tartják ellenőrzésük alatt. Miután a NATO katonai missziója 2014 végén befejeződött, a tálibok várhatóan újabb hadjáratokat indítanak. Ha ez nem lenne elég – titkosszolgálati források szerint – az Iszlám Állam is megjelent az országban. Becslések szerint jelenleg mintegy kétezren harcolnak a terrorszervezet soraiban, és össze-össze csapnak a tálibokkal például a kábítószer termelés uralmáért. Afganisztán a mák alapú kábítószerek, köztük a heroin legnagyobb termelője, 2014-es adatok szerint a világon terjesztett illegális ópiumtermékek 90 százaléka innen származik.

Irak

Kevés többet szenvedett ország van a világon, mint Irak, ahol az elmúlt években csak alig-alig hallgattak a fegyverek. Az amerikai invázió 2003-ban indult, majd a harcok 2006-ban megint kiújultak, az Iszlám Állam 2014-es felbukkanásáig is sokan vesztették életüket. Jelenleg az ország elkeseredett háborúban áll az Iszlám Állammal, amely Irak területének egy jelentős részét elfoglalta. A terrorszervezet elleni drága háború és az olaj árának esése miatt az országnak pénzügyi válsággal is szembe kell néznie, amelynek megoldása számos nehézségbe ütközik a több éve tartó hibás gazdálkodás és a korrupció miatt. Az ENSZ attól tart, hogy az iraki politikai válság végső soron a dzsihadistáknak kedvez.

Dél-Szudán

Szudán és Dél-Szudán szétszakadását már bemutattuk, és sokat elmond a térség állapotáról, a világ egyik legfiatalabb országa is szerepel ezen a listán. A polgárháború 2013 decemberében tört ki az akkor még csak két éves Dél-Szudánban. A konfliktus kirobbanásának hátterében elsősorban politikai törekvések, másodsorban törzsi ellentétek álltak. Az országban két jelentős etnikai csoport található: az ország elnökét, Salva Kiirt is adó dinka törzs, illetve a korábbi alelnököt, Riek Machart adó nuer törzs. A viszály politikai alapjául – a meglévő feszültségeken túl – Machar menesztése szolgált. Kiir 2013 júliusában vált meg helyettesétől, majd a két vezető között annyira elmérgesedett a viszony, hogy decemberben az elnök egyenesen puccs megkísérlésével vádolta Machart. A gyorsan éleződő konfliktusban a fegyveres erők kettészakadtak, és a mai napig etnikai alapon támogatják a két oldalt. Eddig nagyjából 775 ezren hagyták hátra az államot; az emberek többnyire Etiópiában, Ugandában és Szudánban kerestek menedéket, míg további 1,65 millióan az ország határain belül.

Szíria

A lista 163-ik, vagyis a legutolsó helyét elfoglaló Szíriában több mint öt éve tombol a polgárháború, amely a Bassár el-Aszad elnök elleni népfelkelésből bontakozott ki, mára azonban átláthatatlanná vált a harcoló csoportok nagy száma miatt. A felkelők körében már régóta az iszlamisták és a szélsőségesek bírnak a legnagyobb befolyással. Ráadásul az Iszlám Állam is óriási területeket ural az ország északi és keleti részén. A harcokban több külföldi nemzet is beavatkozott: Oroszország és az Egyesült Államok bombázásokkal, Törökország szárazföldi hadműveletekkel, Irán és Szaúd-Arábia pedig szövetségesei támogatásával. A polgárháború mostanra teljesen a tönk szélére sodorta a közel-keleti országot, ahol a harcok következtében több mint 250 ezren vesztették életüket és 11 millióan váltak földönfutóvá.

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)