Vissza az alapokhoz

A három előadó − Doug Bandow (Cato Institute), James Goldgeier (American University) és François Rivasseau, az EU Egyesült Államokba delegált küldöttségének helyettes vezetője − véleménye egyetlen dologban teljesen egyhangú volt: a NATO-nak vissza kell térnie a gyökereihez, eredeti feladatához, azaz a tagállamok katonai védelméhez. Ezt nehezíti, hogy a NATO európai tagállamai a szükséges szint alatt költenek saját védelmükre, így az Egyesült Államoktól függenek, a szükséges önálló védelmi képességgel nem rendelkeznek.

James Goldgeier véleménye szerint a katonai szövetség feladata jelenleg az, hogy egyértelműen és határozottan álljon ki az 1990 utáni európai biztonsági helyzet fennmaradásáért. A NATO és az EU bővítése nyugalmat, biztonságot hoz az Oroszországgal határos országokba is. Vlagyimir Putyin orosz elnök ugyanakkor az együttműködés helyett a háborút, a befagyott konfliktusok előidézését választotta. A konfliktusok segítségével Oroszország egyben sikeresen állította le az érintett országok EU- és NATO-csatlakozási folyamatát is.

A békés bővítés politikájának kudarca után nagyobb biztonságot kell nyújtani a NATO keleti tagországainak, elsősorban az orosz ajkú lakossággal rendelkezőknek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a NATO szárazföldi erőit keletre, az új tagállamok területére is át kell csoportosítani.

A tagállamok védelmi költségvetéseinek állapota a NATO kiüresedésével is fenyeget. Az európai haderők képességeinek csökkentése különösen nagy kihívást jelent mind a NATO, mind az Egyesült Államok számára.

Doug Bandow szerint az amerikai biztonságpolitika Ázsia felé fordulása a prioritások változását is jelzi. A második világháborút követően Európa volt a legfontosabb, s csak a hidegháború lezárulta után került egyre inkább az előtérbe Ázsia. Az Egyesült Államok ma nem rendelkezik végtelen erőforrásokkal, így egyensúlyoznia kell. A növekvő ázsiai egyben csökkenő európai szerepvállalást is jelent.

A NATO európai tagországainak így egyre komolyabb szerep jut az európai kontinens védelmében, ami egyben a NATO megalapítása óta a szövetség alapfeladatának is számít.
A régi és új tagállamok azonban egyaránt lemaradásban vannak a védelmi költségvetés területén. „Amerikai csapatokat akarnak az országukba? Tegyenek többet! Két százalék alatti védelmi költségvetés? Tegyenek többet! Miért kell az Egyesült Államoknak saját adósságát növelni ahhoz, hogy Európát megvédje? Miért nem akar Európa költeni saját biztonságára?" − tett fel amerikai szempontból kulcsfontosságú kérdéseket Bandow.

Ukrajnával kapcsolatban elhangzott: az országnak egy erős hadsereggel, atomfegyverekkel és határozott véleménnyel rendelkező szomszédja van, Oroszország. Kérdés, hogy az Egyesült Államok szembe akar-e szállni Oroszországgal. Mi az Egyesült Államok saját, nemzeti érdeke az ukrán krízissel kapcsolatban?

François Rivasseau szerint az EU-ra három biztonságpolitikai kihívás vár. Az első Kína erősödése, növekedése, mely hosszú távú biztonságpolitikai fenyegetést jelent.
A második az újjáéledt, klasszikus orosz fenyegetés, amely az EU számára súlyosnak minősül. A harmadik kihívás az EU-ba áramló, a válságövezetekben tapasztalatot szerzett harcosok kérdése, melyet az EU-n belül sokan rendkívül komoly problémának tartanak.

A védelmi költségvetések kérdését érintve a francia diplomata elmondta: az egyes európai tagállamok költségvetései között meglévő különbségek jelentik az igazi problémát. Nincsenek közös stratégiai elképzelések sem, így nem lehet mivel érvelni az európai szavazópolgároknak: miért is lenne szükséges több pénzt költeni a haderőre? Nem sikerült eddig azt sem elmagyarázni az EU-államok (szavazó)polgárainak, hogy az Unió nemcsak pénzt és piacot jelent, hanem közös védelmet is.

A francia diplomata szerint a további NATO-bővítés helyett az 5. cikkelyre, az egyes tagországok önvédelmét támogató közös védelemre kell koncentrálni. Ehhez kell biztosítani a szükséges anyagi erőforrásokat, eszközöket.

A rendezvényről bővebb tudósítást itt lehet olvasni.