Új KFX verzióval álltak elő

A KFX programot 2001-ben indították útjára, és eredetileg egy kéthajtóműves, lopakodó tulajdonsággal rendelkező, többfeladatú vadászrepülőgépre gondoltak. Az első prototípus – a C103 – fejlesztését 2013-ban fejezték be, aminek munkálataiba 2011-ben Dél-Koreához csatlakozott Indonézia is. Az eredeti tervek szerint a KFX/IFX kezdeti műveleti képességét 2023-ban érte volna el.

Mindazonáltal a program kockázata feletti aggodalmak és költségvetési kényszerek arra késztették a Pak Kunhje elnök vezette dél-koreai kormányt, hogy 2013 elején felfüggessze a KFX/IFX programot.

Egy forrás elmondta, hogy a kormány hitte azt, hogy ez egy „jó repülőgép" volt, azonban a fejlesztési kockázatok a kormány elképzeléseivel ellentétben nagyok voltak és szükség volt egy alternatívára. Válaszul a KAI kifejlesztette a C501-es verziót egy-, illetve kétüléses változatban.

A C103 és C501 közötti fő különbségek többek között, hogy az utóbbi egy függőleges vezérsíkkal, egy hajtóművel rendelkezik, valamint a gép rendszerei és a repülőelektronika a KAI FA-50 típushoz lettek kifejlesztve, amelyeket a T-50 Golden Eagle típusnál is alkalmaznak. A C501-es nem rendelkezik belső fegyvertérrel sem. A farok kivételével azonban a C103 és a C501 alakja majdnem teljesen azonos, ami lehetővé teszi, hogy a C103-as szélcsatorna adatait felhasználják a C501-es tervezésénél.

A korábban említett forrás úgy írta le a C501-est, mint a „Lockheed Martin F-16 fejlettebb, lopakodó tulajdonsággal rendelkező verziója", amely kitölthetné a koreai légierőben a Lockheed Martin F-35 és az FA-50 közötti űrt. Piackutatási eredmények alapján a KAI bízik abban, hogy a KFX egyhajtóműves C501 verziója „vonzó jelölt" lesz a nemzetközi vevők, köztük a nyugati országok számára, amelyek az F-35 típus kiegészítéseként egy könnyebb és olcsóbb megoldást keresnek.