Úszó bombák Jemen partjainál

A jelek szerint azonban a már közel öt éve tomboló jemeni polgárháborúban, a déli területek elszakadásáért küzdő húszi (másképpen húti) felkelők kreativitása nem ismer határokat és a repülő drónok mellett, más egészen sajátos fegyvereket is bevetnek a kormányerők, de akár az azokat támogató hatalmas szomszéd állam ellen is.

Még 2018 szeptemberében, a Vörös-tengeren, egy üresen, látszólag irányítás nélkül sodródó, Blowfish–nek, vagyis gömbhalnak nevezett motorcsónakot találtak, amely mint kiderült, robbanóanyaggal volt megtömve. A hajót a húszi lázadók telepítették a forgalmas hajózási útvonal kellős közepére.

A felfedezés valójában nem volt túl meglepő, mivel hasonlókkal már találkoztak a jemeni és a szövetséges szaúdi erők. Először 2017 januárjában, amikor egy távirányított hajó, 30 kilométerre Hudiyah kikötővárostól megrongálta az Al Madinah szaúdi fregattot, a legénység két tagját megölve, hármat pedig megsebesítve. Alig három hónappal később, egy hasonlóval megpróbáltak felrobbantani egy olajelosztót és a mellette lévő tárolót Jizanban, a jemeni határ közelében, majd 2018 januárjában egyszerre három robbanó csónakot indítottak egy szaúdi zászló alatt hajózó tankerre. Ezeket sikerült időben semlegesíteni, illetve az egyiket épségben elfogni. A jelek szerint a robbanó csónakokat a lázadók sorozatban építik, innen–onnan szerzett, gyors motorcsónakok átalakításával, méghozzá jelentős iráni közreműködéssel, mivel a sértetlenül megszerzett példányok irányító rendszerében, számos, jól láthatóan onnan származó részegységet, alkatrészt találtak.

A Blowfish–ek feltűnő hasonlóságot mutatnak a sri lankai tamil tigrisek által, gyakran öngyilkos bevetésekhez is használt támadó csónakokhoz. A nagyobbak, legalább 9 méteresek és általában két darab, 200 lóerős Yamaha motorral vannak felszerelve, így akár a 34 csomós sebességet is elérhetik. Ezeket gyakran a szovjet eredetű, P-15 típusú hajók elleni rakétával is felszerelik, amelyek a jemeni hadsereg készleteiből származnak. A kisebb változatok, mint amilyen a 2018 szeptemberében talált példány is, általában lecsupaszított motorcsónakok (ez a példány egy a jemeni haditengerészettől zsákmányolt, amerikai gyártmányú Shark-33 volt), egy ugyancsak legalább 200 lóerős motorral. Ezek előnye, hogy akár egy utánfutón is könnyedén szállíthatóak, majd egy alkalmas partszakaszról indíthatják őket. Nyitott és alacsony kialakításuknak köszönhetően, egyszerűen beléjük helyezhető a nagymennyiségű robbanóanyag, ugyanakkor nehéz őket radarral észlelni, így nemcsak távirányított drónként, hanem legénység nélküli, úszó robbanó csapdaként, de öngyilkos bevetésekre, búvárok és néhány fős diverzáns csoportok célbajuttatására is alkalmasak.

A hajózóútra kihelyezett, személyzet nélküli példányok, különösen veszélyesek. Nem teljesen tisztázott, hogy hogyan vezetik őket célra, de a feltételezések szerint parti megfigyelők, vagy egy másik, a közelben rejtőzködő csónak fedélzetéről irányíthatják őket, de nem kizárt az sem, hogy a hajók saját pozícióját jelző AID jeladójára vannak hangolva így azok saját magukra vezetik rá a robbanó csónakot.

Bár a Blowfish-ek hatékonysága korántsem egyértelmű, nem szabad lebecsülni őket, mert a tartályhajók a Vörös-tengert az Indiai-óceántól elválasztó Bab el Mandeb szoroson átvezető  útvonalát tömeges bevetésükkel akár meg is béníthatják.