Retro-mozi: A háború áldozatai

Szöveg: Szűcs László | 2015. október 28. 14:28

Vajon egy katonában erősebb lehet-e a lelkiismeret hangja, mint a belé nevelt feltétlen engedelmesség a parancs iránt? Ezt a kérdést boncolgatja Brian De Palma zseniális és elgondolkodtató háborús mozija, A háború áldozatai.

Vietnam, 1966 novembere. Ebben az évben már több mint 385 ezer amerikai katona harcol a vietkong és az észak-vietnami csapatok ellen. Ericson őrvezető (Michael J. Fox), az egyik szakasz újonca még csak alig pár hete érkezett az országba, amikor belecsöppen az első komolyabb ütközetbe. A harc hevében beleszorul a vietkong egyik alagútrendszerébe, ahonnan a szakasz veterán őrmestere, a harctéri szolgálatát alig harminc nap múlva befejező Meserve (Sean Penn) menti ki.

A következő jelenetben az egyik falut átvizsgáló szakaszt csapdába csalják, ahol az egység ugyancsak „harmincnapos" rádiósával egy orvlövész végez. Az őrmestert természetesen lesújtja barátja halála, és úgy dönt gyászát, valamint a harc közben felgyülemlett feszültséget akképpen vezeti le, hogy kimaradása során felkeres egy prostituáltat.
A biztonsági helyzet változása miatt azonban minden kimaradást törölnek, sőt az egy új rádióssal, Diaz közlegénnyel (John Leguizamo) megerősített szakasz másnap hajnalra új feladatot kap, felderítőjárőrbe küldik őket. Meserve nem tesz le arról, hogy nőt szerezzen, így a feladatra egy órával korábban indulva egy közeli faluból magával visz egy fiatal vietnami lányt, nem is titkolva szándékát, hogy a járőr közben majd mindenki kedvére elszórakozhat vele.

Ericsonnak már az első perctől kezdve nem tetszik az ötlet. Próbálja meggyőzni Diazt, hogy ő se vegyen részt az erőszakban, a fiatal közlegény azonban nem tud nemet mondani az elmúlt napok eseményeitől kissé már bekattant őrmesternek. Így Ericsonon kívül a járőr mind a négy tagja megbecsteleníti a nőt, akinek jelenléte később már Meserve számára is kényelmetlenné válik, így kiadja a parancsot: öljék meg a lányt. A piszkos munkát, egy időközben kitört tűzharc káoszát kihasználva, Clark tizedes (Don Harvey) végzi el.

Ericson már ekkor jelzi: hivatalosan jelenti az ügyet a parancsnokaiknak. Persze ez nem megy simán. Először Meserve igyekszik megszabadulni tőle egy merénylettel, majd a szakasz- és a század parancsnoka is azt mondja neki, hogy semmi értelme nincsen hivatalos útra terelni az ügyet, mert a hadbíróság nem foglalkozik ilyen piszlicsáré esetekkel, s mire Ericson hazaér, megvádolt bajtársai már szabadlábon lesznek, s bosszúra szomjazva várják otthon…
Az őrvezető utolsó kétségbeesésében az osztag tábori lelkészének mondja el a történteket, aki természetesen azonnal kezdeményezi a hivatalos vizsgálatot. Ennek eredményeként a hadbíróság bűnösöket hosszú évekre – egyiküket életfogytig – börtönbe zárja.

Brian De Palma zseniális és elgondolkodtató háborús mozija valós történeten alapszik. 1966. november 17-én a filmben is szereplő szakasz valóban Vietnamban szolgáló katonái, egy felderítő járőrbe indulva elraboltak, majd két nappal később megerőszakoltak és meggyilkoltak egy fiatal lányt, Phan Thi Mao-t. A történetet igyekeznek eltussolni, ám az napvilágra kerül: 1969 decemberében a The New Yorker magazin is beszámol róla egy újságcikkben. A cikk szerzője Daniel Lang, aki később egy egész könyvet szentel az eseményeknek. Ez a könyv lesz később a forgatókönyv és a film alapja.

A film legfőbb kérdése, hogy a lelkiismeret hangja erősebb lehet-e egy katonában, mint a belé nevelt feltételen engedelmesség a parancs iránt? Mondhat-e nemet egy újonc a parancsnokának, hogy ha az súlyos bűncselekmény elkövetésére, konkrétan nemi erőszakra vagy gyilkosságra ad utasítást? Megvédi-e rendszer a katonát, ha ő úgy dönt, hogy jelenti a háborús bűncselekményeket? E fontos kérdésekre ezúttal igen a válasz, de a nézőben azonban a vászon előtt töltött csaknem két óra alatt végig ott motoszkál az érzés: oké-oké, ezúttal győz az igazság, a jó diadalmaskodik, a rossz elbukik, de vajon hányszor történt meg ennek ellenkezője a vietnami háború hosszú évei alatt?

Brian De Palmáról mindenki tudja, hogy jó rendező, és tehetségét ezúttal a jól megválasztott szereplőgárda is bizonyítja. Bár elsőre kicsit furcsának tűnik Michael J. Fox egyenruhába öltöztetése (nehéz elvonatkoztatni az alig négy évvel korábban vászonra vitt Vissza a jövőbe Marty McFly-ától, annak jellegzetes mosolyától), az ekkor alig 28 éves színész azonban jól hozza a drámai karaktert. Ki tudja, talán ezzel az alakítással akarta elkerülni azt, hogy beskatulyázzák az idősíkok között autóval ugráló fiatal amerikai szerepébe…
A Meserve őrmestert alakító Sean Penn-nek ez volt az első emlékezetes szerepe, s tökéletesen hozta a háborúban kiégett, mentálisan labilissá vált veterán gyilkológép karakterét. Talán ennek a filmnek is köszönhető, hogy később bekerült A sebhelyesarcú vagy az Aki legyőzte Al Caponét című mozikba.

Háborús filmről lévén szó, érdemes megemlíteni, hogy egy rövid szerep erejéig feltűnik a vásznon Dale A. Dye százados. Igen, ő az az egykori exkatona, valódi vietnami veterán, aki nélkül már közel harminc éve nem készülhet hollywoodi háborús mozi. Az ő feladata a forgatások előtt felkészíteni a színészeket arra, hogy a vásznon valóban katonának tűnjenek. Így volt ez A háború áldozatai thaiföldi forgatása előtt is, heteken keresztül izzasztotta a filmbeli szakasz tagjait. Cserébe „mindössze" annyit kért, hogy egy rövid szerepet kaphasson a filmben. Ugyanilyen okból tűnik fel egyébként később Az elit alakulatban, valamint a Ryan közlegény megmentése című filmben is.

A film zenéjét jegyző Ennio Morricone zseniális komponista – bebizonyította ezt már százszor, ha nem többször. Ezúttal azonban kicsit mellélőtt, a zene taktusai ugyanis inkább emlékeztetik a nézőt egy klasszikus westernfilmre, semmint egy elgondolkodtató háborús drámára. Márpedig A háború áldozatai kifejezetten ez. Nem könnyed, vasárnap délutáni kikapcsolódásnak való, ugyanakkor mégis kötelezően megnézendő darab.