731-es alakulat: közel hatszázezer ember élete szárad a lelkükön

Az egység hivatalos neve a Kvantung-hadsereg Járványmegelőzési és Víztisztító Osztálya volt. Eredetileg a Kempeitai nevű katonai rendőrség keretein belül alapították meg, hogy tömegpusztító fegyvereket fejlesszen a kínaiak és a szovjetek ellen. Bár hivatalosan 1936-ban alakult meg, tevékenységét csak az 1937−1945 közötti kínai−japán háborúban és a második világháborúban folytatta. Utóbbi ideje alatt az egység központja a japánok által létrehozott mandzsu bábállam legnagyobb városában, Harbinban volt.

Bár a 731-es alakulatról sokáig csak nagyon keveset lehetett tudni, ma már ismert, hogy milyen tevékenységet végeztek. Az alakulat nyolc részlegből állt. Az első a megbetegedéseket okozó baktériumokat kutatta, egyebek mellett kolerával, pestissel, TBC-vel és antraxszal is kísérletezett. A második részleg olyan eszközöket készített, amelyek segítségével baktériumokat és vírusokat juttathattak a légtérbe. Ezek mellett voltak olyan részlegek, amelyek gránátokat és porcelánbombákat készítettek, nem biológiai harci anyagokat gyártottak, illetve a személyzet kiképzéséért, az anyagbeszerzésért és az orvosi ellátásért voltak felelősek.

A titkos japán alakulat négy fő tevékenységet végzett. Az első a Maruta kóddal ellátott program volt, ennek során olyan embereket gyűjtöttek össze, akiket a kísérletekhez lehetett használni. Az áldozatok legtöbbször a délkelet-ázsiai gyarmatokról származó civilek és katonák, közönséges bűnözők, banditák, partizánok, politikai foglyok, illetve a titkosrendőrség által gyanúsnak vélt emberek voltak. Mellettük gyerekeket, időseket és terhes nőket is begyűjtöttek.

A 731-es alakulat által végzett fegyverkísérletek során élő foglyokon vizsgálták a különféle gránátok és lángszórók hatásait. Különböző távolságokból és testhelyzetekből tesztelték azt, hogy miként roncsolják az emberi testet a háború során alkalmazott fegyverek. Mindezek mellett foglyokat használtak arra is, hogy vizsgálják: hogyan hatnak az emberre a különféle biológiai kórokozók és vegyi anyagok. Kísérleteik során egyebek mellett pestist, kolerát és TBC-baktériumot, valamint mérgező gázokat tartalmazó porcelánbombákat robbantottak fel kikötözött, menekülésre képtelen emberek közelében.

Az egységnél szolgálók legbrutálisabb tevékenysége az élveboncolás volt. Az alakulat orvosi szakzsargonjában „különleges kezelés"-nek hívott boncolásokat mindenféle érzéstelenítés nélkül végezték, állítólag így vizsgálták azt, hogy miként hatnak a különféle baktériumok az emberi szervezetre.

Kiemelt tevékenység volt a biológiai hadviselés is, különféle kórokozókkal fertőzték meg az embereket. Így próbálták megszerezni a lehető legtöbb információt a minimális fertőzési, illetve a halálos adagokról. Ezekre az adatokra az ideális biológiai harcanyagok kifejlesztése miatt volt szükségük.

A 731-es egység katonái nemcsak kísérleteztek, hanem harci feladatokat is végrehajtottak. Bár tevékenységüket a legnagyobb titokban végezték, néhány dokumentált feljegyzés azért maradt utánuk. Például 1940. október 4-én pestisbaktériumokat vetettek be Chü Shien városa ellen, az akcióban 21 ártatlan civil halt meg. Október 29-én ismét a pestissel támadtak Ningbo városára, itt 99-en haltak meg. 1941-ben háromezer kínai hadifoglyot hastífusszal fertőztek meg, majd szabadon engedték őket. A legszörnyűbb támadásukat 1942. május 5-én indították el: 130 kilogramm TBC- és pestisbaktériumot szórtak ki Yüshan, Kinhwa és Futsing városára, a környező folyókat és tavakat pedig hastífusszal, valamint kolerával fertőzték meg. Ennek következtében legalább 250 ezer kínai vesztette életét.

Az egység kísérletei és harci feladatai során meghalt áldozatok számát az utóbbi időben közel hatszázezerre becsülik a kutatók. Az ENSZ pedig az emberiség elleni bűncselekménynek nyilvánította az alakulat tevékenységét.

Ennek ellenére, bármilyen furcsa, az egység vezetőit a második világháború befejezését követően nem ítélték el. Ugyanis Douglas MacArthur tábornok, a Japánt megszálló szövetséges erők főparancsnoka a biológiai hadviselés eredményeinek átadásáért cserébe garantálta a 731-es alakulat tagjainak büntetlenségét. Az egység néhány tagja később látványos karriert futott be a japán orvosi szakmában. Például a második parancsnok, dr. Kitano Maszadzsi a legnagyobb japán gyógyszergyár vezetője lett, míg mások amerikai támogatással működő orvosi intézményeket vezettek, vagy a japán egészségügyi minisztériumnak dolgoztak a későbbiekben.