A Doberdói Fa

– Az egyik ilyen San Martino del Carso régi temploma mellett nőtt, amelyet a tüzérségi tűz szinte teljesen elpusztított. Az eperfa elszáradt és szétlőtt csonkja jellegzetes terepponttá vált. A magyarok „Doberdói Fa", míg az olaszok „Elhagyott Fa" néven jelölték térképeiken, és hamar a Doberdó-fennsíkon küzdő katonák harcainak és hősiességének jelképévé vált. A települést védő 46. szegedi gyalogezred tisztjei ezért 1916 júliusában azt javasolták felettesüknek, a VII. hadtestet irányító József főhercegnek, hogy a fát vigyék el az alföldi városba. A parancsnok támogatta az elképzelést, s a kivágást követően a csapatok katonai tiszteletadással búcsúztatták el a jelképet, amelyet otthon szintén ünnepélyes keretek között fogadtak. Törzsén a következő felirat olvasható: „Negyvenhatos fiúk dicsőségét látta e nagy fa; – St. Martino előtt győztek a hősi fiak." A fa az ezred szimbólumává vált, megjelent az alakulat sapkajelvényén, de még Aba-Novák Vilmos is ábrázolta azt a szegedi Hősök kapuját díszítő freskóján – tudtuk meg dr. Soós Péter őrnagytól, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóhelyettesétől. Hozzátette: az olaszok az 1916. augusztus 17-én véget ért hatodik isonzói csatában végül elfoglalták az addig hiába ostromlott Görz (ma Gorizia – Olaszország) városát, illetve a Doberdó-fennsíkot, tehát a jelképpé magasztosult eperfát épp idejében küldték Magyarországra a katonák.

Dr. Soós Péter őrnagy

A „Doberdói Fa" napjainkban a szegedi Móra Ferenc Múzeum megbecsült gyűjteményi darabja, egyik legféltettebb kincse. Története meglehetősen jól dokumentált. Sokáig elveszettnek hitték, mert a második világháborút követő kommunista hatalomátvétel után a helyi muzeológusok elrejtették. Több mint négy évtizeddel később, a rendszerváltozást követő években találtak rá az intézmény padlásán.

– Amennyire lehetett restaurálták, és azóta számtalan helyen kiállították, néhány évvel ezelőtt például egy rövid időre visszatért San Martino del Carso településére is, egészen pontosan a Karszti Barlangász Egyesület által üzemeltetett Nagy Háborús Múzeumba. Az érdeklődők emellett szintén megtekinthették Rómában, a II. Viktor Emánuel királyról elnevezett, egyebek mellett a katonai hősiességnek emléket állító monumentális épületben, ami ékesen bizonyítja, hogy ez a fa nemcsak a magyarok, hanem az olaszok számára is sokat jelent, mindkét nemzet a katonai helytállás egyfajta szimbólumaként tekint rá – jegyezte meg Soós Péter őrnagy.

A kőből épült védelmi vonalakon túl, középen látható az, ami megmaradt San Martino del Carso régi templomából. Mellette balra pedig a „Doberdói Fa" magasodik. Azt küldték haza a 46. szegedi gyalogezred katonái

A „Doberdói Fának" ugyanakkor van egy párja, amelyet szintén azzal a céllal küldtek haza, hogy örök mementóként szolgáljon a katonai áldozatvállalás emlékére.

– Ez az olaszok által csak a „Halál dombjának" nevezett Capuccio erdő mellett, a 197-es magaslaton állt, különleges formája miatt a „Görbe Fa" nevet kapta. A közelében lévő lövészárokban a császári és királyi 61. temesvári gyalogezred katonái teljesítettek szolgálatot, ők vágták ki és küldték haza a csonka fatörzset. A Bánáti Múzeum gyűjteményében lévő emléken egy réztáblán – német nyelven – a következő felirat áll: „Ezt a fát San Martinóban, a mi bátor katonáink vérével átitatott földből vágták ki. Az ezred nehéz és lángoló napjainak emlékére, amely a 17. hadosztály gyalogezredeivel együtt bátran és áldozattal védte a települést több mint egy éven át." – részletezte az igazgatóhelyettes.

– Az első világháború során nagyon sok sérülés érte a fákat, a szegediben például a mai napig jól kivehető egy olasz puska lövedéke, illetve egy repeszdarab. A „Doberdói Fa" állapotának a Móra Ferenc Múzeum padlásán töltött több évtized sem tett jót, teljesen kiszáradt, nagyon törékennyé vált, vaspántok tartják egyben. Ennek eredményeként, illetve alakjából, méreteiből adódóan (kiterjedt oldalsó ágaihoz közel négy méteres magasság társul) szállítása korántsem egyszerű. Ezért is volt nagy öröm számunkra, hogy itt, a Hadtörténeti Múzeumban bemutathattuk ezt a féltve őrzött műtárgyat – hallhattuk Soós Péter őrnagytól.

Fotó: Szikits Péter és a HM HIM archívuma