A hadtörténelem legértelmetlenebb háborúja

De mi történt, milyen események vezettek a 19. század közepén ehhez a háborúhoz?
A történészek szerint az 1800-as évek közepére Paraguay a régióban jelentős erőnek számított. Carlos Antonio López elnök, 1841-ben kezdődött uralkodása alatt, európai szakértők segítségével kezdte fejleszteni országa gazdaságát, azzal a nem titkolt céllal, hogy önellátóvá tegye Paraguayt. Mindez együtt járt a hadsereg hatalmasra duzzasztásával is. Aztán, amikor az elnök 1862-ben meghalt, fia Francisco Solano López került hatalomra. Az új elnök Bonaparte Napóleon nagy csodálója volt és azt képzelte, hogy példaképéhez hasonlóan ő maga is képzett taktikus, kiváló parancsnok és hadvezér. Néhány intézkedésén sokan csodálkoztak – például megtiltotta azt, hogy jelenlétében bárki hátat fordítson neki vagy leüljön. Emellett arra is kereste a lehetőséget, hogy nemzetközi hírnevet szerezzem magának a politikában.

Ennek – legalábbis saját maga szerint – 1864-ben jött el az ideje, amikor a szomszédos Brazília, különböző határkonfliktusok miatt lerohanta Uruguayt. López – amiatti félelmében, hogy Brazília hatalma jelentősen megnövekszik a térségben – hadat üzent a braziloknak és csapataival megszállta Mato Grosso tartományt.
Azonban ez nem volt elég neki, később katonákat küldött Uruguayba is, sőt – miután Argentína elutasította, hogy területén paraguayi csapatmozgások történjenek – hadat üzent az argentinoknak is.

Egyszerre három fronton háborút vívni már eleve nem egyszerű feladat, azonban Paraguay sorsát megpecsételte az a tény, amikor a brazilok által támogatott politikai erő nyert Uruguayban és a két ország, valamint Argentína létrehozta a Hármas Szövetséget, megegyezve abban, hogy lerohanják és felosztják egymás között Paraguayt.
A rendkívül rosszul felszerelt paraguayi haderő ezt követően nagyon gyorsan kiverték Uruguayból és Brazíliából is. López elnök ekkor már hajlott volna a békekötésre, ámde erről ekkor a Hármas Szövetség országai már hallani sem akartak, s 1868-ban elfoglalták Asunciónt, Paraguay fővárosát.

Az ország lakosainak életét azonban nemcsak a három szomszédos állammal vívott harc keserítette meg. Mivel López elnök gyakorlatilag minden férfit bevonultatott a hadseregbe, így nem maradt olyan munkás, aki a földeken tudott volna dolgozni. Az emiatt kialakuló éhínségben több ezren vesztették életüket. A halottak számát az elnök is jelentősen növelte: az elárulástól való félelmében ugyanis százával végeztette ki az embereket, köztük leghűségesebb híveit, valamint édesanyját és testvérét is. Végső kétségbeesésében pedig gyermekekből szervezett katonai alakulatokat – ezeknek a dandároknak kellett volna megfékezniük a Hármas Szövetség támadásait. Természetesen ez nem sikerült nekik…

Végül az 1869-től gerillaharcot folytató Lópezt Paraguay északkeleti részén 1870-ben a brazilok elfogták és lelőtték, hivatalosan is befejezve a háborút. Az öt évig tartó vérontás – illetve az éhínség – eredményeképpen 1,4 millió lakosú ország elvesztette férfi lakosainak 80 százalékát. A megmaradt 220 ezer fős lakosságban pedig drasztikusan megváltozott a nemek szerinti arány: négy nőre jutott egy férfi. Az ország csak 1948-ra érte el újra a háború előtti lakosságszámot.

A történészek a mai napig kérdések tucatjaira igyekeznek választ adni azzal kapcsolatban, hogy miért ment bele López a három frontos háborúba. Sokak szerint ez volt a világtörténelem legértelmetlenebb és legfeleslegesebb fegyveres konfliktusa, mivel a paraguayi elnöknek gyakorlatilag semmilyen oka nem volt arra, hogy hadba lépjen erősebb szomszédjai ellen.