Harckocsizóból személyügyes

Szöveg: Szűcs László | 2018. január 21. 6:41

Gyermekkori álma volt, aztán amikor bevonult szerződéses katonának, azt hitte, évtizedeken keresztül szolgál majd a Magyar Honvédségnél. Az élet azonban úgy hozta, hogy az egyenruha helyett a családot választotta, s leszerelt. A hadseregtől viszont a mai napig nem távolodott el. Ismerjék meg Talláromné Bardi Tímea történetét.

„Gyermekkoromban az utca, ahol laktunk, hadiút volt. Szinte mindennapos látványnak számított, hogy harckocsik vonulnak el a házunk előtt. Messziről hallottuk a lánctalpasok jellegzetes csörgését, és már futottunk is az öcsémmel a kapuhoz, hogy végignézzük, ahogy elhaladnak előttünk. Már akkor felmerült bennem, hogy milyen jó lenne, ha a lányok is lehetnének katonák" – mondja Tímea, aki szerint gyermekkori álma vált valóra, amikor 2000 októberében szerződéses katona lett Debrecenben, az MH 5. Bocskai István Gépesített Lövészdandárnál.

„Kissé félve kezdtem katonai pályafutásomat, ugyanis a harckocsi-zászlóaljhoz kerültem, és akkoriban még én voltam a zászlóalj egyetlen női tagja. Utólag elmondhatom, hogy a félelmem alaptalan volt, hiszen sikerült beilleszkednem a srácok közé, nagyon sok segítséget kaptam mind a parancsnokaimtól, mind a kollégáimtól" – meséli, kitérve arra, hogy nagy bánatára soha nem vehetett részt éleslövészeten.

„Nagyrészt század- és zászlóaljírnoki feladatokat láttam el, valamint segítettem a személyügyi munkát. De azért elmondhatom, hogy azon katonanők közé tartozom, akik ültek harckocsiban, büszkén viseltem a fekete barettsapkát, és örültem, hogy közéjük tartozhatok."

Amikor a debreceni harckocsi-zászlóalj 2002-ben külszolgálatra készült, Tímea is úgy döntött, hogy jelentkezik a KFOR-misszióba. 2003-ban Koszovóban, az MH Őr- és Biztosító Zászlóaljban szolgált, amit egy évvel később egy újabb koszovói misszió követett. „Már kiutazás előtt tudtam, hogy a külszolgálat után a 2. Könnyű Lövészzászlóaljhoz fogunk tartozni, hiszen a harckocsi-zászlóaljat felszámolták. A hatalmas, negyventonnás lánctalpasok leadásánál még jelen lehettem, láttam, hogy a fiúk milyen nehéz szívvel álltak fel a vasúti vagonokra" – emlékezik Tímea.

A második missziójából hazatért katonanőt, parancsnokai javaslatára 2005-ben beiskolázták Szentendrére, az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettesképző Iskola őrmesteri vezetői alapképző tanfolyamára, amit kiváló eredménnyel végzett el. Ekkor került személyügyi tiszthelyettesi beosztásba. 2006-ban újabb koszovói missziót teljesített – ezúttal Pecben -, ahonnan visszatérve a logisztikai zászlóaljhoz került, hiszen időközben a dandár 2. lövészzászlóalját is felszámolták.

„Aztán 2009-ben megszületett nagyobbik lányom Rebeka, majd 2011-ben Noémi. Mivel a férjem is katona, és megtapasztaltam milyen egyedül nevelni egy gyermeket, amíg ő külszolgálaton volt, mikor hazajött, úgy döntöttünk én leszek a biztos pont gyerekeink életében, ezért leszereltem. Nehéz döntés volt. Mai napig hiányzik a »négyszínnyomásos«. Arra is büszke vagyok, hogy nagyon sok ember elismerését sikerült kivívnom" – mondja Tímea, aki nagyon sokat köszönhet a Magyar Honvédségnek, hiszen a missziók mellett számos tanfolyamra iskolázták be. Sőt férjét is a katonai szolgálatának ideje alatt ismerte meg.

„A katonai pályát végül 2014-ben hagytam el. Egy évvel később a Hajdú-Bihar megyei Büntetésvégrehajtási Intézetben kezdtem el dolgozni, mint személyügyes. Csak néhány hónapot töltöttem itt, mert egykori kollégám, Fekete András százados, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium katonai oktató állományának parancsnoka megkeresett, hogy szívesen látnának személyügyesnek az iskolába. A megkeresésre azonnal igent mondtam, hiszen az ott szolgáló katonák egy részét már ismertem, a munkával kapcsolatos tudnivalók pedig a rendelkezésemre álltak. Nem féltem a kihívásoktól, és tudtam azért sok mindent meg kell még tanulnom, hiszen közalkalmazottak ügyeivel eddig nem foglalkoztam. Örültem, hogy újra a Magyar Honvédség állományához tartozhatok" – mondja Tímea, hozzátéve: amikor átmegy az iskola közvetlen szomszédságában található laktanyába, gyakran összefut egy-két régi katonatársával, akikkel a mai napig nagyon jó a kapcsolata.

„Jelenleg teljes az életem. A munkámmal elégedett vagyok, az iskola vezetőivel és a civil közalkalmazottakkal nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki. Úgy gondolom, hogy az intézmény igazgatójától, Berkecz Gábortól és helyetteseitől minden támogatást megkapok a feladatom sikeres elvégzéséhez.
Remélem, hogy az iskola személyügyeseként, a háttérmunkámmal én is hozzájárulhatok a Kratochvil sikereihez" – mondja Tímea.